Nyílt Forráskodú Traktor
Open Source Ecology - miért ne lehetne összerakni egy DVD-re mindent, ami kell egy működőképes közösséghez?
Marcin Jakubowski összeállított egy adatbázist 50 hasznos gépről, és társaivel ezeket sorra legyártják és tesztelik. A követelmények: újrafelhasználható anyagokból készüljön, és élethosszig tartson ki.
Alapozásnak itt a szemnyitogató 4 perces prezentáció.
És ez pedig maga a wiki: http://opensourceecology.org/wiki
Degrowth Collective 2012
A degrowth mozgalom Franciaországban indul az elnökválasztáson.
A kampány során a legradikálisabb elveiket tárják a köz elé, kínálják vitára.
For a decolonisation of our imagination, towards a society of well-being: it is time to get out of our toxic dependence on consumption and chose the qualitative over the quantitative. Work less to produce less but better, to consume less but, above all, to have a better quality of life: by privileging culture, conviviality, sharing and solidarity rather than economic competition and the “always more”.
Igazi francia vehemencia. Érdekes lesz figyelni, milyen médiaérdeklődés követi majd őket.
indigo flow
Elég gyakran idézem a FöldKelte tábor eseményeit, ez elkerülhetetlennek tűnik, mivel ez egy jól azonosítható mérföldkő számomra. Most valahová tartok, és ez az út onnan indult, ez egyre kétségtelenebbé válik az idő múlásával.
A tábor egyik konklúziója a "sokan vagyunk" érzés, ami eloszlatta az addigi világképemet. Onnantól nem elszigetelt, rendszerellenes szeparatistának gondoltam magam, hanem egy komoly százalékokban mérhető társadami réteg, legalábbis szubkultúra tagjának.
A "kulturális kreatívok" koncepcióját bemutató dokumentumfilm ezt globális szintre emelve arra hívja fel a figyelmet, hogy létezik egy az egész emberi társadalmat átfogó réteg (főleg magunkra, első világbeliekre gondolva persze, amely azért nem elnagyolt megközelítés mert mi alakítjuk a rendszert, amely mindenkire érvényes), akik hasonlóan gondolkodnak, sőt, hasonlóan kommunikálnak. Jól megértik egymást, a klönböző nyelvi ás társadalmi háttér ellenére gyorsna tudnak "egy hullámhosszra" kerülni. Az ilyen individuum sajátja, hogy a világunk jelenlegi problémáival intenzíven foglalkozik, erős motiváció van benne a változtatásra, és ezek mellett elszigetelt: azt hiszi, hogy egyedül van.
A konkrét számarányok országról-országra változnak, de a filmben más összefüggésben vázolt 20-80 százalékos arány nagyjából megfelel a helyzetnek.
Nem kedvelem az "aha-élmény" kifejezést, de a film számos rádöbbenést és pontosítást hozott számomra, illetve az interjúk során olyan gondolat is elhangzik, amelyet én magam alig 1-2 hónappal ezelőtt fogalmaztam meg magamnak.
A "kulturális kreatív" kifejezést úgy értelmezem, mint "össztársadalmi problémákra nyitott, újító szellemű". A határ itt sem lehet éles: szerintem a nagy többséget alkotó szürkemassza szélén vannak az érdeklődők, aztán jönnek az átmeneti térben mozgók, ahová magamat sorolom, és aztán a trú kulturális kreatívok, akik életformájukban teljesen sajátjukká tették a pozitív változásokat elősegítő tevékenységet.
A film formailag a reménykeltő háttérzenékkel és a fényes, nyílt terekkel az amerikai propagandafilmek legszebb hagyományait követi, de ezt nem róvom fel neki, mert nyilván tisztában van vele, hogy sokakra szemléletformáló hatással lehet a fő üzenet. Mint ahogy azt sem kritizálom meg, hogy a végén a korszellemnek, jelenkorunk egyik legerősebb mémjének (2012!) pszeudo-tudományos magyarázatát is megpendítik, mely szerint tényleg könnyen lehet, hogy pontosan ez az az év, ahol eldől, hogy elindulunk -e a változás felé, vagy szembe kell nézünk a párhuzamos válságok megfordíthatatlan eszkalálódásával: ebben az értelemben pedig 2012 valóban az "új tudatosság" éve lehet, ahogy a maják és egyebek megüzenték nekünk.
A film műfaja tényfeltárás, de az interjúk során egyéni vélemények hangoznak el, ezt érdemes szem előtt tartanunk. Ahogy az EEC tréningen mondták: legyél nyitott, különösen akkor, amikor azt hiszed, hogy hiszen te már éppen eléggé nyitott vagy.
A téma természetesen jó példák, sztorik garmadáján keresztül mutatkozik meg: közösségi bankok, kommunák, ökogazdaságok vezéralakjait és cégeiket, szervezeteiket ismerhetjük meg, tehát a film alapszintű inspirációs és információs célnak is megfelel.
Nagyon ajánlom mindenkinek, akiben motoszkál valami korunk kihívásaival kapcsolatban, akár a devizahitele, akár a rákos rokonai ébresztik ezt az érzést benne. Lehet vele pár tudatossági szintet ugrani.
1 óra 20 perc, HD és kanapé javasolt.
Viridian Design
Nem sok érdemleges történt a hótakaró szmogos mocsár alatt pihenő városban velem az évvégi hetekben, 2012 viszont határozottan elkezdődött.
Egyrészt az EEC-tréning első moduljának magyar kontingensével azóta találkoztam párszor, ami végülis mindenképpen jó fejlemény, mert a papírforma szerint az ilyen közösségépítős rendezvények projektgenerátori lelkesedése az utolsó esti buli tetőpontja után fullad közös érdektelenségbe, körbeikszel mindenki mindenkit facebookon aztán, hogy Gólem bá szófordulatával éljek, "Jóccakát.".
Jövő héten kezdődik a második modul, ami itt lesz Budapesten, érdekes lesz a Normafa Hotelbe "utazni" és négy napig ott dolgozni elzártan a nemzetközi csapattal. Érdekes lesz vendéglátni. (Mindig mindenki elmondja, hogy járt / gyakran jár Budapesten, mert az milyen király, én ilyenkor alig leplezetten szégyenkezem: alig ismerem a környező országokat, mármint elsőkézből)
And now for something completely different: van az a fless, hogy ugye sokmindent kéne egyszerre. Munka, sport, szórakozás, család, videójáték. Meg például, hogy XY-t fel kéne hívni. "Be kéne ülni valahová." Ő hív, megintnemtudtamelmenni. Az viszont nagyon felemelő, amikor valaki a múltból csakúgy gondol egyet, és jelentkezik, olyan formában, ami meghatározza a továbbiakat, és ezzel a tennivalóid listájának mélyén porosodó, sárgult aktát úgy csapja oda eléd az íróasztalra, hogy önkéntelenül is azzal kezdesz foglalkozni.
A FöldKelte táborban három fő tematika szerint oszlottunk csoportokra: voltak a közösségépítők, a városi kertészek, és az ökofalusok. A három fő témán belül további alcsoportokra kellett bomlani, hogy a kívánatos 6-8-10 főre redukálódjon az egység, amelynek műhelymunkát kell végeznie. Én akkor még teljesen a Bükk - MAK LEADER helyi erőművekre, újrahasznosításra alapozott smart grid rendszerének bűvöletében éltem, így egyből egy hi-tech megújulós megoldásokra alapozott kiscsoportban találtam magam, ahol rajtam kívül szinte mindenki mérnök volt, és amelyre valaki később sajnos a "technokrata ökofalu projekt" önellentmondásos billogját sütötte.
Másfél év csend után, stílusosan az év első napjaira időzítve kaptam egy e-mailt Kristől, aki egy olyan komoly nevű helyen dolgozik mint az SE Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézete, amúgy hálózatkutató, bozótmíves, pipázik, függőágyban alszik, tehát nagyon eredeti személyiség. Elmesélte, mi változott, mit tanult azóta a "bright green" megközelítés témájában, ahogy jellemezhető ez a mi felfogásunk, a radikálisan luddita "dark green", illetve a fenntarthatóságot életstílusként, fogyasztási választasként megélő "light green" filozófiákkal szemben.
Kris hasonló tapasztalatokat gyűjtött mint én, csak patentebben tudja megfogalmazni. A zöld mozgalmak a technológiától és a tudománytól változatos mértékben, de félnek. Én ezt abban az értelemben megértem, hogy "nagy hatalom - nagy felelősség": jelenleg nem úgy tűnik, hogy társadalmunk a technológiákat mindannyiunk boldogulására használja fel elsősorban. De Krisnek, kicsit nehéz szívvel ismerem el, de igaza van abban, hogy a különböző, káros válságjelenségek "ilyen emergens dolgok" csupán, melyek az önmaga tehetetlenségétől mozgó, gyorsuló, egyre összetettebbé váló rendszer sajátosságai.
Ez nem túl romantikus. Ez nem az a filozófia, amely alapján szkíta harcosként nézünk a dombtetőn a szélbe, az Illuminátusok omniprezens ármánykodásának ködébe bámulva kevélyen. Nincs ellenség. A felelősség nem jelölhető ki egyértelműen.
A "fényesen csillogó zöld" megközelítés szerint a válságokból nincsen kiút sem fogyasztás, sem tüntetés által. Az kevés. Ahogy Hetesi Zsolt mondta, te hiába mész ki a vadonba és élsz olyan természetbe simuló életet, mint Maugli, attól még "a rendszer összezár" körülötted: ezzel semmit nem javítottál a globális helyzeten, sőt. Ahogy Bill Rees, az "ökológiai lábnyom" fogalmának kidolgozója fogalmaz: "Mindannyian ugyanazon a hajón utazunk. Annak, hogy ki mit csinál a saját kabinjában, semmiféle hatása nincsen arra, hogy merre megy a hajó."
A Viridian Design Movement tervezési, esztétikai közegből indult. Azért választották színüknek a természetben a magentához hasonlóan szinte egyáltalán nem fellelhető, kékesen zöld árnyalatot, hogy ezzel szimbolikusan jelezzék: fenntarthatósági gondolkodásuk nem a társadalom eddigi vívmányainak visszabontására alapoz, hanem a meglévő tudások helyes irányba terelésére.
A pánikszerű elzárkózás, az ezoterikus hisztéria helyett tehát a létező alternatívák hirdetése, az ismeretterjesztés, a párbeszéd lenne a fontos.
Akkor is, ha egyébként már túl késő.
endless roads
Endless Roads 2 - The Island from Juan Rayos on Vimeo.
Gyász.
Ez az az érzés, ami gyakran elfogja, állandó kihívás elé állítja az átmeneti mozgalmak szereplőit. A fájdalom, amit afelett érzünk, amit már elvesztettünk, és a szorongás amiatt, amit még el fogunk veszíteni. Amikor már tudod, hogy el fogsz utazni, és a városod már akkor hiányzik, amikor még a kedvenc helyeiden ülsz benne.
Nosztalgia. Elégia.
Ez fog el engem is, amikor decemberi enyhe szürkeségben, félhomályos irodában, este hatnak beillő hétfői reggel 10-kor nézünk fullscreenen HD videót egy csapat gördeszkás lányról, akik Mallorca hegyi szerpentinjein suhannak le longboardjaik hátán, lusta naplementében, átgondoltan választott zenékre. A nagyszerű dolgokra emlékeztet, amikre képes ez a rendszer, a legjobb pillanataiban.
Jó öreg modern civilizáció. Jó móka volt, amíg tartott.
Jelentés a "Növekedés és Fejlődés" vitaestről
Véletlenül értesültem tegnap este arról, hogy lesz ez az esemény a Gödörben, úgyhogy hamarjában elmentem. Hetesi Zsoltot a FöldKelte tábor óta nem láttam élőben, nem akartam kihagyni a lehetőséget.
Az este sokáig ilyen entry-level fenntarthatósági témák körül mozgott, oil peak, biodiverzitás-csökkenés, globális gazdasági rendszer anomáliai, stb.
Most csak néhány lefirkantott jegyzet:
- Kedvtelve idézgetett adat, hogy a GDP sehol sem arányos az emberek boldogsági szintjével (GNH), vannak egészen extrém országok is, mint például Nepál, amely a legszegényebb és legboldogabb országok közé tartozik egyben. Azt viszont eddig nem tudtam, hogy van 1 régió a bolygón, ahol az egyéni vagyon nagysága és az átlagos egyéni boldogságszint között igenis van összefüggés: ez Kelet-Európa. Ezek mi vagyunk.
- Az emberiség 20 százalékára esik az összes energiafogyasztás 80 százaléka, jó kis mantra.
- Irodalom: Tim Jackson, és a Steady State Economy: gazdasági rendszerek növekedés nélkül
- Egyik kedvenc hétköznapi tébolyom: amerikai cégeket felment a kormányuk bizonyos környezetvédelmi vállalások alól, mert az "veszélyezteti a versenyképességüket". Ez ugyanaz a lemez, mint amikor szmogriadót kéne hirdetni, de nem tesszük, mert az valakinek nem kényelmes.
- Frugality - frugalitás, az "önkéntes egyszerűsítés" életvezetési elve. Vegyél vissza, 'ázzeg! (mondjuk hogy erre a kifejezésre az első találat az én posztomra mutat, az egyfelől remek, másfelől elég szánalmas és kiábrándító)
- "Ez olyan, mint amikor tudjuk, hogy süllyed a hajó, de a mentőcsónakok felkeresése helyett inkább lezabáljuk még a svédasztalt."
- Az egész fenntarthatósági "mozgalom", vagy "filozófia" egyik kulcskérdése a negatív szkepszis, az "úgyis minden hiába" egyébként nagyon is megalapozott elve, na ennek a gondolatkörnek adott gyújtóst Hetesi azon megjegyzése, mely szerint ha te kilépsz a pazarló városi életformádból, az nem jelentkezik energiamegtakarításként, ugyanis a rendszer "összezár" körülötted, és boldogan emészti fel azt az energiát, amit te megspóroltál. Sőt, azzal, hogy kimész az erdőbe, csak újabb energiát vonsz el a párhuzamosság kiépítésével.
- Irodalom: James Lovelock munkássága, "He is best known for proposing the Gaia hypothesis, which postulates that the biosphere is a self-regulating entity with the capacity to keep our planet healthy by controlling the chemical and physical environment."
- Irodalom: Christopher Lasch: The Culture of Narciccism (1979)
- a Kérdés-Válasz rész azzal kezdődött, hogy egy srác bekérdezte Hetesit, hogy neki mégis mi a személyi terve a következő három évre. A válasz az volt, hogy mindennek ellenére azért próbálja ő is csökkenteni az ökológiai lábnyomát és fenntartható gazdálkodást folytat egy vidéki helyszínen, amit nem árul el, hol van, mert nem szeretne katasztrófa-elkerülő-turizmust vonzani oda, lol. Szóval amikor valaki nem képes a hedonista beletörődés útját választani, akkor ezek szerint azért mégis megvannak a mintázatok.
- A végére teszek ide egy aranyos pandamacit, mert az internetezők szeretik a szép képeket állítólag:
a bőrödön érzed majd
Sophie indult egy fotópályázaton, ahol a szélenergia szupremáciáját kellett hirdetni. Támadt egy ötlete, és mi voltunk a modelljei.
"A bőrödön érzed majd, hogy milyen energiát használsz." - a pályázati anyag mottója.
"A Városi kertészet, mint közösségfejlesztés és kritikai aktivizmus"
Ha otthon lennék ma este, ezt az eseményt nem hagynám ki.
Ott lesz a FöldKelte első és eleddig utolsó városi kertjének két vezető egyénisége, ott lesz Rosta Gábor, aki a városi kertészkedés egyik kortárs vezéralakja, és a Gang csoporttól is lesz ott valaki, akik ha jól emlékszem belvárosi udvarokat bekertesítésére motiváltak több lakóközösséget is sikerrel.
De Rzeszówban vagyok egy EEC-képzésen, és perceken belül kezdődik a megnyitó, úgyhogy most off.
öko-cyber remeték
"A Dunakanyar öko-cyber remetéi"
Ha valaki beköti a netet egy viskóba, akkor az már öko-cyber. Jó, persze, kattintékony, bombasztikus cím kell, és nem lehet mindegyikben benne az, hogy pina.
A videó főszereplőiben olyanokat ismerhetünk meg, akik szinte tervezgetés nélkül, a tettek embereként csak úgy fejestugrottak a vadonba. Ez látszik is a környezetük szedett-vedettségén, amit egyébként más, öko-életmódot élőknél is megfigyeltem: egy elkezdett projekt itt, egy félig felújított szoba ott, de valahol biztosan el kell kezdeni, bármennyire is riasztó ez az átmeneti életforma.
Mindenesetre ez a pár nagyon normális, nagyon hétköznapi, abban a pozitív értelemben ami ahhoz kell, hogy a városi értelmiség ne kaján elutasítással reagáljon azonnal arra, amit megléptek.
Szatyor Bevásárló Közösség
Most, hogy beírtam ezt a címet, rájöttem, hogy tökre olyan, mintha ez egy ilyen kuponos közösségi vásárlós téma lenne.
A luxus bélyegét sütni a biokajára divat, kellemesen nyugtatja minden önérzetes anya lelkiismeretét, hogy hát szívesen venne egészséges kaját a szeme fényének, csak az olyan drága, a yuppienak meg nincs ideje ezzel foglalkozni, és egyébként is bízik a rendszerben. Ha három lépés távból, megdöntött fejjel megnézzük, akkor ez az érvelés magától torkon harapja magát, kezdjük távolról:
2. Az adalékanyagoktól mentes élelemnek nem az a lényege, hogy "egészséges", valóban az, persze, abban az értelemben, hogy nincsenek benne szintetikus mérgek, amelyek az immunrendszerünket foglalják le napi szinten, és annak így kevesebb kapacitása marad a sima meghűlések, vírusos fertőzések, illetve a rákkeltő hatások kivédésére. Hanem az, hogy finom. Hogy olyan, "mint régen volt", hogy a különböző termékek különböző ízvilággal bírnak, nem csak valami vizezett aromájú hatást keltenek mint a szupermarket-paradicsom, répa, és egyebek. Vagyis minőségibb élvezetet nyújtanak azok az ételek, amelyeket organikus alapanyagból állítunk elő.
4. Az árelőnnyel szemben tudatos fogyasztói hatásokban való részvételt tudhatsz magadnak, ha ilyesmit vásárolsz: hazai termelőt támogattál, a kaja keveset utazott, úgyhogy kevés környezeti terheléssel járt, hogy eljusson a gyomrodba, és egyébként az előállítása során sem terhelték a környezetüket a termelői. Kevesebb szmog, kevesebb műtrágya, ezt végülis elkönyvelheted anyagi haszonként magadnak.
Egyébként vannak vegyszermentes tisztító-, és tisztálkodószereik is.
Szóval a kapott táblázatban bejelölöd, ami kell, és csütörtök este elmész a pozsonyi utcába a Jászainál, a Nohába.
Degrowth
A Degrowth mozgalom, sok más európai ökopolitikai csoporthoz hasonlóan erős francia háttérrel bír. Számos divatos fenntarthatósági elvet összegző szemléletükbe a Fogasházban nyújtott betekintést Vincent Liegey, aki Budapesten élve hirdeti az igét.
A francia décroissance és az angol mellett a német megfelelő, a postwachtum fejezi ki számomra leginkább a lényeget: az elméleti sarokpont a gazdasági növekedéssel, a GDP vallásos tiszteletével való szakítás. A természetes jelenségeket mérő kemény tudományok körébe asiráló, ám valójában tisztán emberi konstrukcióként jellemezhető közgazdaságtan helyett a holisztikus és realisztikus életszemléletet követi, vagyis a gazdaságtant visszahelyezi eredeti helyére, az emberi jóllét fokozásáért folytatott tevékenységekhez használható eszközök közé.
Amikor a program beszélgetős részénél említettem neki, hogy a poszt-, mint “növekedés utániság” számomra kifejezőbb, mint a növekedés lebontására utaló de- előképző, azt válaszolta, hogy ez tisztán kulturális kontextus kérdése: a franciák a valamivel szembeni állásfoglaláshoz vannak szokva, anélkül nekik túl ködös lenne az elv, a németek viszont a kompromisszumra hajlanak inkább, és az erős ellenállást sugalló kifejezéseket rögtön a szélsőségek közé sorolják és elvetik. Érdekes.
Átfogó jegyzet helyett most néhány számomra érdekesebb részletet emelnék ki:
Minimum allowance: minimum járulék, vagyis alanyi jogon járó állampolgári fizetés. Ez a korszerű zöld gondolatkörök egyik legprovokatívabb követelése, ez mindenképpen olyasvalami, ami állásfoglalásra kényszerít. Az átlagemberben felszakadó megvető kacajt leküzdve próbáljuk meg elfogadni a tényt, hogy ez lehetséges: ilyen kibaszott gazdag világban élünk mi. Meg lehetne csinálni, csak a megtermelt javaink arányosabb elosztása lenne hozzá szükséges. Ha ezen, képzelőereje verejtékes megfeszítésével, túl tud lendülni a Szellő Istvánon pallérozódó elme, akkor kapásból fellökődik a szürkeállomány őslevesének mélyéből az az alap ellenérv, hogy “dehát akkor nem dolgozna senki”. Ezzel nyilván nem könnyű mit kezdeni, és most én sem fogok, elintézem annyival, hogy igazából az emberek a tanulmányok szerint egy idő után el tudják unni még a sörözgetve tévézést is, és elkezdenek valami értelmeset csinálni, ha már annyi idejük lett.
Természetesen ehhez szükséges feltétel a “munka” fogalmának újragondolása is, mely egyébként érdekes módon a katolikus és a marxista dogmában is tökéletes uniszólóban jelenti az élet egyetlen célját és értelmét, holott mondjuk a magyarok hétköznapi gondolkodásban inkább annak a dolognak felel meg, amit azért kell csinálni, hogy pénzt keressünk vele. (Nyugatabbra hangsúlyosabb az önmegvalósító vetület) Ha meg tudnánk szabadulni a munka és a szabadidő modernkori, elkorcsosult dichotómiájától, és ehelyett egyenrangúnak tekintenénk életünk minden percét, akkor könnyebben lehetne tevékenységeinket valódi céljaink mentén csoportosítani.
Bérarányosság: A minimum allowance ellentétpárja az az elv, az anyagiasság talaján maradva, hogy senki ne keressen többet a minimálbér bizonyos szorzatánál, egyesek szerint ez a szám 50, mások szerint 20, végülis nem ez a lényeg, hanem a többezres nagyságrend közelítése a valóság felé, ugyanis szerintük olyan nincs, hogy egy emberi lény ötezerszer többet ér, mint egy másik emberi lény. Ezzel borzasztó könnyű lenne vitatkozni, ha mondjuk Cristiano Ronaldóra, Steve Jobsra, vagy Jenna Jamesonra gondol a nép egyszerű gyermeke: az extrém teljesítmény extrém díjazást érdemel. Szerintem egyrészt nem, nem érdemel - hogy egy kollégámat idézzem, amikor ezt az ügyes embereket mutató videót néztük, “azért aki helikopterről golfozik, annak tényleg a kurvaannyát” - másrészt meg nem is ezzel kezdődik a baj, hanem azzal, ahogy az elit díjazza magát nyakló nélkül.
Közösségi javak: a lóvétól kissé (de nem nagyon) elszakadva alapvetőnek tartanák, hogy a lakhatás, a tiszta víz, a tiszta levegő, vagyis a természet által valaha korlátlan mennyiségben előállított közösségi javak legyenek ingyenesek egy bizonyos mértékig, majd e mérték meghaladása után progresszíven emelkedő tarifa szabassék ki rájuk. Értsd: ha szerényen fogyasztod a vizet, a társadalom ingyen adja, ha pazarolsz, fizess extrán.
Oktatás: ezen az estén csak érintőlegesen került szóba, bár olyan összefüggésben, hogy Vincent a legkomolyabb problémának tartja az oktatás jelenlegi helyzetét. A cél az lenne, hogy az oktatás tudatos polgárt és tudatos fogyasztót neveljen a diákokból, mely természetesen ma nem teljesül.
Idő: érdekes adat, ha valóban igaz, és visszavezet a munka kérdéséhez - egy tanulmány szerint ha az egy autóra költött összes pénzt összeszámoljuk, és egybevetjük az e pénz előteremtéséhez szükséges munkamennyiséggel, akkor azt kapjuk, hogy pontosan ugyanott tartunk, mintha a leautózott távolságokat gyalog tettük volna meg. Meredek állítás, de ha városi környezetre és átlagemberre, nem egy hivatásos sofőrre vetítjük, akár igaz is lehet.
Mire költünk?: A világon legtöbb pénzt felemésztő gazdasági tevékenységek listáján az első helyen a hadiipar, a másodikon a reklám áll. Vincent utálja mindkettőt. Az első egyértelmű, az átlagember általában egyetért azzal, hogy a háború rossz dolog, a másodikkal szerintem leginkább az a bajuk, amit Pelevin úgy fogalmazott meg legutóbbi regényében, hogy “vezetem a mazda hetest, a plakáton meg nézem a kilencest”.
12 milliárd még oké lenne: Vincent is hangoztatta azt az állítást, ami miatt engem is fel szokott hergelni, ha valaki azzal védi az agribusinesst - a GMO kukoricát meg a permetezést - hogy hát milliók éheznek és még népesedik is a világ, etetni kell őket, hogy 12 milliárd embert még nyugodtan lehetne etetni lokális biogazdaságokkal. Ha valakinek ez új: ez azért lehetséges, mert a modern mezőgazdaság egy igazi nehézbombázó energiafogyasztás területén, ráadásul jelen formájában fenntarthatatlan: egyre több területre lenne szüksége csak az adott termelési szint fenntartásához is a természet regenerációs képességét blokkoló módszertana miatt.
Transition Times: A változás igazából már elkezdődött, az eszkalálódó helyzetre jó példa, hogy a Fukushima Daiichi malfunkciója (én nem is tudom azt igazi, belevaló atomkatasztrófának nevezni) többet tett az atomellenes mozgalomért, mint harminc évnyi tanulmányírás, protestálás, petícióírás, tüntetés, odaláncolás, szórólapozás, stb. Ez egyfelől ironikus, hogy ugye mennyire primitív létformák is vagyunk mi, másrészt végülis reménykeltő is.
Helyi termelés: Amin nagyon nagyot néztem, az az, hogy Vincent szerint 20 évvel ezelőtt a budapestiek még 80%-ban Budapesten előállított zöldséget ettek. Ez elég erős inspirációt adott ahhoz, hogy utánanézzek a bolgárkertészetek történetének.
susnyas.hu
Hét év útkeresés után új szintre emeljük a Susnyás projektet.
A susnyás leginkább énblognak számított, de csak azért, mert nem volt tematikus, mindenről szólt, ami a lézerszemű gekkó metaforája által jelölt blogger számára publikálásra érdemesnek tűnt.
Tavaly aztán ezzel a bloggerrel történt valami, ami egy új életirányt jelölt ki a számára, és azóta is nagyjából körlülhatárolhatóan csatornázza be ideje egy részét.
Lefoglaltam a susnyas.hu-t, és indítottam még két blogot.
A susnyás mostantól "az átmeneti idők krónikája", a fenntartható életmód felé törekvő városi értelmiségi terepnaplója. Arról fog szólni, amiket megpróbálok ez ügyben tenni, és arról, amikről értesülök közben, akikkel megismerkedem, amit megtanulok.
Fontos megjegyeznem: nem leszek ökoterrorista próféta, a szokott hangvételű posztok várhatók továbbra is, nem más ez, mint profiltisztítás, kiszámíthatóbb rendszerű posztokkal.
A nazgultaxidriver az ilyen "budapesti kult" témáimat tálalja majd ebben a gothic punk maskarában, amit kitaláltunk hozzá Kákával, szóval a filmes, zenés, életmódos posztokat.
A novaport meg hozza majd a szerepjátékos-videójátékos-médiás-internetes őrületet, kisülése lesz a 10-es évek cyberpunk pre-apokaliptikus életérzésének, a valóságaink közötti állandó csúszkálás sokkjának.
Köszi mindenkinek, aki velem tartott az elmúlt hét évben, és üdv mindenkinek, aki ezentúl tart velem.
11.11.11. Projektáld a kreativitásod. Generáld az innovációt.
Namasté.
holtsáv
Due to connection issues...
a susnyás kb. őszig szünetel, vagy legalábbis addig amíg a betárcsázós korszakot idéző sávszélességet sikerül meghaladni,
utána viszont terjedünk, mint a legkeményebb arc a blokkban, a foghíjtelkek fotoszintetizáló predátora, a susnyás ejtőernyős elitosztaga, augusztusi morózus délelőttjeim állandó szupersztárja,
a parlagfű.
Zala Zöld Szíve
Vasárnapra értünk Zalába, majdnem pontosan egy évvel ezelőtt. Még sosem jártam az M7-es legvégén. Kétszer jobbra, és leereszkedsz egy szép, szelíd, erdős falucskába, olyan mesebeli névvel, mint Kerkaszentkirály.
Az utolsó filmmel az volt a célunk, hogy ne egy bizonyos pályázati nyertest mutassunk be, hanem egy LEADER csoport területét és általános tevékenységét.
Bár, a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy amikor megtudtam, hogy itt kezdődik Rákosi irdatlan, 637 km hosszú déli bunkerrendszere, amiről sosem hallottam korábban, pedig a középkor óta valószínűleg ez a műtárgy-sorozat jelenti Magyarország legnagyobb mértékű infrastrukturális beruházását, akkor egyértelműnek tűnt, hogy ezt meg kell nézni. A történet igazi magyaros csavarja, hogy az építkezés után mintegy három évvel a rendszer gyakorlatilag értelmét vesztette.
Szívesen gyártunk ilyet, vagy hasonlót, más HACS-oknak is. ;)
Ezzel véget ért hétrészes sorozatunk. Mi nagyon szerettük, reméljük sikerült éreztetni ezekkel a filmekkel azt, hogy a vidéki Magyarországon igazi lopakodó fejlődés történik, lenyűgöző figurákkal és színvonalas megtapasztalnivalókkal.
Rakd meg a kalandparkot. Termeld a megújuló energiát. Működtesd a közösségi teret.
Generáld az innovációt.
fekete zaj
Három napig off.
Jachtkikötő
A hatodik kisfilm a tavaly nyári doku-túráról. Glamúr a Dunánál.
Az utolsó, hetedik is elkészült már, nemsokára kitesszük.
méreg a földben, méreg a vízben
Mindjárt zúzunk (az éjszakábaaa') Velencére vágni, most így hirtelenjében viszont ez nagyon feldühített:
"A határértékeket meghaladó mértékben talált mérgező növényvédőszer-maradékokat egy laboratóriumi elemzés a nyár elején vett budapesti ivóvízmintákban. A Levegő Munkacsoport sürgeti a mezőgazdasági vegyszerhasználat fokozott szigorítását és ellenőrzését annak érdekében, hogy minden évszakban egészséges csapvizet ihassunk.
Folyókból és tavakból, valamint az ivóvízhálózatból vett vízminták növényvédőszer-szennyezettségét vizsgáltatta meg[1] a Levegő Munkacsoport és a szlovák Fenntartható Alternatívák Központja a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program támogatásával (HUSK/0901/2.1.2/0076) megvalósuló programjuk keretében. A mintákat a Duna vízgyűjtő területén vették.
A 31 vizsgált vízminta mindegyike tartalmazott kisebb-nagyobb mennyiségben növényvédőszer-maradékokat. A minták közül egy származik az osztrák-szlovák határról, négy Szlovákiából és 26 Magyarországról. Két májusvégi budapesti ivóvízminta jelentősen a határérték fölött tartalmazott gyomirtásra használt acetoklórt, az egyikben literenként 221, a másikban 173 nanogramm volt a mért érték a megengedett 100 nanogramm[2] helyett. Az acetoklór a Kaliforniai Környezetvédelmi Ügynökség szerint rákot okoz.[3] Ilyen besorolása Európában nincsen, ám szerepel a hormonrendszert károsító anyagok európai uniós listáján[4]. A leggyakoribb vízszennyező az acetoklór, amely egy híján az összes mintában előfordult. Viszonylag gyakran találtak metolaklórt, továbbá néhány esetben az évek óta betiltott és a gyomorrák kialakulásával összefüggésbe hozott atrazint, valamint a szintén a forgalomból már kivont trifluralint.
Az MTA NKI vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy azok a növényvédő szerek, amelyek megjelennek a Dunában, bár kisebb koncentrációban, de kimérhetőek az ivóvízben is. A mintavételek a 2011. május 26. és június 21. közötti időszakra estek, vagyis a mezőgazdasági vegyszeres kezelések megtörténtét követően."
(forrás)
Alapvetően arcátlanságnak tartom ezt az állandó eufemizmust, hogy "határértéket meghalad", ezeket a kifejezéseket olyan könnyedén nyeljük le egy szabvány esti Híradóban Szellő István operettbaritonján, mint az aktuális tömegbelövetést egy egzotikus országban. Nem értem, hogy miért nem kapcsol fel ilyenkor valami nagy bazi villogó és kezd el szólni egy sziréna és osztogatnak palackos vizet türelmes és szívélyes közalkalmazott hostessek és áll fel a zászlóerdő elé Orbán Viktor és búgja megnyugtató hangon, hogy mindent megteszünk az ivóvízbázis védelméért, a víz tisztaságának helyreállításáért, és haladéktalanul, és példásan, és egyetértés és koki.
Hasonlóan alapvető statisztika volt ez, mint a város patkányfertőzöttsége, az is jóval alatta van a máshol megszokott szinteknek.
A jelek szerint ez a múlt, legalábbis komoly veszély fenyegeti ezt az értéket. A közepes, nem kirívóan erőteljes vegyszerfelhasználási szint a magyar agráriumban azonban a jelek szerint elegendő ahhoz, hogy jelentős szennyezést gyakoroljon a főváros vízkészletére, ami pedig, emlékeim szerint a Duna medre melletti kavicsrétegek alapos tisztítókúrája után jut be a rendszerbe.
Az is egy sajátos magyar érték (én annak tartom jelenleg), hogy nálunk nincsen GMO-vetés. Ehhez képest ma tárcsáztak be 400 hektár kukoricát, amibe a jelek szerint illegális magok keveredtek. Ilyen az, amikor nincs, és mégis van. Pollenszórásig nem jutott a növény, tehát elvileg most megint nincs.
Gépmangó #5: reality interference
Zoli jelenti:
ismét egy gyöngyszem a levlistáról:
"A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei I. osztályban a Nyírkarász 2-0-ra kikapott Nagyhalászon, amit Dudás Zoltán, a vendégek edzője így kommentált:
– Nem bírtuk el Tóth Béla hiányát, aki a VV5 válogatásán vett részt."
Aklimajor Calling
Az alábbi sorokat Vajda Eszter, a zirc melletti egykori cisztercita majorság, a tavalyi FöldKelte tábor helyszínének háziasszonya jegyezte a hétvégi helyi termék rendezvény margójára, ahol ezekben a percekben éppen segédkezem az esemény előkészítésében.
"Be kell látni, több gyakorlati tudás van a földművelők utódainál, mint amit én nagy romantikusan ki tudok tanulmányozni a néprajzi lexikonból! Ezt az igazságot a (tavalyi Földkelte) táborban Lantos Tamástól is hallottuk.
Véleményem szerint nem a városi értelmiségiek dolga, és nem is ők fogják megtermelni a magyar lakosság bioélelmiszer szükségletét közösségi kertekben. Az a paraszt dolga. Illetve azé a néhány városi értelmiségié, aki ezen az úton tud járni. A városi értelmiség dolga bőven sok, még akkor is ha CSAK:
1. tudatos vásárlóvá válik
2. kerüli a hipermarketeket
3. keresi a helyi termékeket, ezáltal az általuk generált kereslet és a hozzáadott szellemiség újraindíthatja a helyi kezdeményezéseket a termelésre
4. elkezd a hagyományos módon (nagymama és minimum a 70-es évek) főzni, befőzni és élni
5. érdeklődésével és pénzével támogatja egy jó minőségű hazai gasztronómia kialakulását, olyanét, amilyen nekünk már volt egyszer, Krúdy korában
6. folyamatosan, minden fórumon hangoztatott nézeteivel, illetve az államigazgatásban döntéshozóként, kezdeményezi a káros társadalmi folyamatok visszafordítását
7. és talán a legfontosabb, pozitív impulzusokat (elismerés, társadalmi presztízs növelése) küld azoknak az embereknek, akik ezt a kőkemény munkát nap, mint nap elvégzik (ezt pl a hollandok így csinálják)
Ha eddig eljutunk, az már nagy szó.
Mit tehetünk a fentiek szellemében itt és most? Ahogyan ezt folyamatosan hangoztattam, a térségben jelenleg nincs termelés. Ahhoz, hogy piaci szituációt generáljunk, importálnunk kell a vevőket és az eladókat. Ide jön 20-25 termelő, időt, útiköltséget nem kímélve és azt az ígéretemet várja teljesülni, hogy itt talál vásárlóerőt, akik a megegyezésünk értelmében ingyen szállhatnak meg két napig , cserébe 2-5000 Ft értékben vásárolnak a termelőktől. Valójában csak az elmúlt néhány napban fogtam fel az igazi jelentőségét és kockázatát annak, amit csinálok: hogy a piacszervező lehet ugyan a legjobb szándékú önkéntes faltörő kos, akkor is őt ütik, ha a termelő nem talál vevőt és elbukja a benzin pénzt, akkor is őt ütik, ha rossz az idő, és akkor is őt ütik, ha az egész társadalom mozgása ellentétes irányba mutat (szél ellen pisil). ÓRIÁSI FELELŐSSÉG EZ! ÉS ÓRIÁSI KOCKÁZAT! Ebben lelkileg nagyon össze lehet törni! És persze ha sikeres, hatalmas energiákat lehet nyerni! És nem csak nekem! Az egész helyi közösség nyer energiákat a folytatáshoz! Nem kevesebb múlik ezen a szombaton, mint a FOLYTATÁS! Ha fiaskó lesz a rendezvény, az nem csak a távolról érkező termelőket tántorítja el, de a helyi lakosságnak is rossz üzenetet küld: Nem érdemes belekezdeni a termelésbe, mert nincs rá igény! Úgy érzem, hogy nem kérek sokat, mindössze azt, hogy jöjjetek el egy bulis hosszú hétvégére, minden kötelezettség nélkül. Illetve, ha nem tudtok eljönni, és akkor is ha igen, tegyétek szimplán azt amihez igazán értetek, szórjátok szét az infót a virtuális térben és rendületlenül lájkoljatok a Facebookon, nyomjátok az iwiwen. Így lesz a virtuális valóságból kapavágás nélkül saláta."
***
Kétségkívül van egy mozgósító jellege ennek a megfogalmazásnak, de végül is azt hiszem éppen én idéztem itt azokat a gondolatokat, amelyek a krízishelyzetre adandó társadalmi reakciók hiányán kontemplálnak.
Eszter utolsó mondata nagyon tetszett, mert tényleg az a lényeg, hogy egy adott fogyasztói döntés, egy elejtett szó, egy élménybeszámoló is hozzájárul ennek az egész eszmének a sikeréhez.
Végül is, nem egy fájdalmas mozgalmár mártírdolog elmenni abba az idillbe és rendkívül finom dolgokat zabálni meg hazahozni hátizsákban. Ezt a bulit talán már kissé elkésett dolog szpemmelni, de pattognak ki a hasonló rendezvények országszerte, ahogy szerveződnek a helyi piacok is. Egyébként azt hiszem kicsit felesleges is moralizálni meg vitatkozni a globális-lokális narratíva mentén: menjél oda, harapj bele, meg fogod érteni.
intermission
There will now be a short intermission.
***
***
Hisz egy évszakban gyakran találunk egy másikból odatévedt napot, amely egész életünket mindjárt amabba viszi át, felidézi, megkívántatja annak sajátos örömeit s megzavarja már elkezdett álmainkat a Boldogságról, amelynek toldozott naptárába előbbre vagy hátrább teszi ezt az idegen fejezetből kiszakított levelet.
***
"Átlagos kora-novemberi időjárás." - szoktam mondani szellemeskedőn, amikor 10 fokkal, ömlő esővel és felázott talajjal lep meg minket az augusztus, amikor az összes vastag ruhám rajtam volt a karinthy-s csibetáborokban, és nem azért, mert valaki adott egy szivacskártyát, hanem azért, mert ez szükségesnek tűnt a túléléshez, vagy amikor csikorgó foggal, szigorú tekintettel, láthatatlan késsel a lapockánkban eveztünk le egyetlen szó nélkül tízkilométereket, mert az ég úgy döntött, ma szembeszél és zápor lesz a sztori.
A vasárnap is ilyen odatévedt nap volt, nem ilyen szélsőséges, de jó volt bentről hallgatni az esőt, és csak friss levegőt beszívni menni ki a házból az esztergomi agglomerációban, aztán napsütéses alkonyatban kisétálni az állomáshoz. Intermission.
***
- Nagyon köszönöm azt az élményt. - mondta D. a bakáts téri Assisi Szent Ferenc templom falának tövében azon a két héttel ezelőtti estén, amikor olyan mélykék volt az ég színe, amilyen kizárólag kora nyáron lehetséges, de közrejátszhat benne a szmog is. phnb-t vártuk, aki Mr. Csé rózsaszín vodkáin már túlnan közeledett a Mixart felé, érdekes módon a romkocsmák a grunge hazájának sajtóját is megjárták már. D egy könyvvel kapcsolatban jegyezte ezt meg. Irodalomról beszélgettünk, aláhúzott sorokról. A közelmúltig biztos nem firkáltam volna egy könyvbe, nemrég értettem meg, benső indíttatásból, hogy miért teszi ezt bárki. Nem bravúros aforizmák, frappáns beszólások regisztrálására. Én akkor érzem a kontextusból kiragadás és a Save Copy As igényét, amikor a szerző tökéletesen ír le valamit, aminek valódisága elementáris, de eddig nem fogalmazódott meg bennem ilyen pontosan. Úgyhogy az Eltűnt Idő Nyomában első kötetének végig-szenvedése előtt úgy 40 oldallal kezdtem el én is aláhúzogatni, az első jelölt szöveg a fenti idézet, az esztergomi agglomerációban olvastam, azon az odatévedt esős vasárnapon.
***
Amikor elkezdtem Proustot, még kifejezetten tavasz volt. Nem szoktam csítelni, de átpörgettem pártucat oldalt, főleg, hogy az Odette-el zajló szenvelgés után a végén a Gilberte iránti szenvelgés jött, azért, hogy végre rátérhessek az idei Pelevinre.
***
Az egyenletes bárányfelhők boltozata tetőnek tetszett, hatalmas, nyitott pavilonná változtatva a föld és az ég közti teret - hűvös, nyári színházzá, melyben játszik minden, ami él.
***
Melyben játszik minden, ami él.
Egyébként azt akartam kérdezni, hogy elképzelhető -e durvább mondat annál, ahogyan T. grófnak bemutatkozik a vele társalgó testetlen lény:
- Az vagyok - felelte a hang -, akinek határtalan hatalma van az ön lényének kivétel nélkül minden aspektusa fölött.
Azért az odabasz, nem, ha így mutatkozik be neked valaki?
Mindamellett kicsit hasonlít ez most a mi viszonyunkra is, a tiédre és az enyémre, legalábbis egyetlen aspektusban, amíg ezt a posztot olvasod: hiszen addig határtalan hatalmam van afölött, hogy mit olvasol éppen.
Most éppen felvonásközi szünetet, azaz intermissiont.
