"...és öngyilkos tendenciák" // Godspeed, You, Freeblog
"Az év vége mindig egy kontemplatív, összegző, tanulságlevonó és jövőtervező időszak, akkor is, ha a naptár csak egy emberi kreálmány, és akkor is ha, idő nem létezik, csak az órák léteznek."
susnyás podkaszt #04
Szemcsés Hangullámokon Megszakadó Vétel #04 by Susnyas Transmissions on Mixcloud
Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel #04 -Timewave Zero
A Susnyás negyedik podkaszt adásában ökoblogger interjúvol ökobloggert: Pacsuta Péter Jánossal, a méltán népszerű GreenR blog szerzőjével beszélgetünk, többek között hazánk termőföld-birtokrendszerének aktuális anomáliáiról, az öko-elvek kommunikációs kényszerpályáiról, városi kertekről, az elején memetikai monológ a 2012 December 21 - jelenségről.
Város-vidék, offline-online, tudomány és konteó, anyagi és virtuális valóságszintek keverednek és interferálnak egymással, a Frisco hátsó termében.
Linkek:
- Ángyán az Ökopolisz rendezvényén
- Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport
- Carolyn Steel előadása a TEDen: Hogyan formálja az ennivaló a városainkat?
- Habermas életvilág-elmélete néhány mondatban
- https://www.adbusters.org/
- Lányi András: Miért fenntarthatatlan, ami fenntartható?
Az adásokat tartalmazó posztokat ezen a linken lehet fellelni:
http://susnyas.freeblog.hu/categories/podkaszt
A Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel a késő éjszakai beszélgetős és zenés rádióműsorok hagyományait követi, de változatos rádiós műfaji megoldásokat keverve - a riporttól a montázson át a hangjátékig -invitálja a hallgatót egy 1 órányi és 11 percnyi audiótripre, minden hónap utolsó napján, vagy teljesen máskor.
Mire jó a podkaszt?
Az odafigyelős rádióműsorok hallgatásának a XXI. században is van létjogosultsága. Sétához, tömegközlekedéshez, bringázáshoz, magányos kutyasétáltatáshoz, diótöréshez, borsófejtéshez, horgászáshoz, takarításhoz, copy-paste melókhoz, vagyis minden olyan tevékenységhez jó, amihez nem kell koncentrált értelmező agykapacitás. Zenék mellett illesszünk podkasztokat is médialejátszó-eszközünkre, és ismerjük meg új oldalairól a világot!
Lesz majd direkt RSS és iTunes link is, ha belenövünk.
lopakodó szimmetria
Voltam életfeladat-tréningen.
A lényeg nagyon egyszerű, és a poszt lényege nem is ez, de összefoglalom: vizualizációs és önismereti gyakorlatokkal össze kell rakni egy adathalmazt vágyainkról, tehetségeinkről, inspirációinkról, és ezekből hipotéziseket építeni, majd e hipotéziseket ismét vizualizálva tesztelni, hogy éreznénk magunkat bennük.
A vizualizáció, mint mentális tréning, nagyon erős, és talán nem annyira a jelentőségének megfelelően kezelt eszköz. Én először vitorlázó-repülő képzésen, aztán a személyautós jogsira felkészítő tanfolyamon találkoztam ezzel a módszerrel. Annyit mondtak nekünk, mint pilótanövendékeknek, hogy “otthon is repülj”. Leülsz az ágyra, lecsukod a szemed, és mész egy iskolakört. De minden részletet alaposan elképzelsz, a felszállás előtti checklisttől kezdve az összes kormánymozdulatig. Egyszerűen átéled az élményt, ahogy tőled telik.
A tudatalatti ugyanis nem tesz különbséget képzelet és valóság között (te jó isten, mi mehet odabent?!). A koncentrált “elképzelést” használják sportolók edzésében, mert hasznosan helyre kerülnek azok a mozdulatok, amelyeket azok fizikai elvégzésével próbálunk elsajátítani, tökéletesíteni. Lehet, hogy csak városi legenda, de állítólag egy súlyos sérülésből felépülő, hónapokig ágyhoz kötött nő fejben jógázott, gondolom unalmában, meg gyakorlásként, hiszen azok komplex mozdulatsorok, nem árthat felidézni őket, hogy ne legyen olyan nehéz majd az újrakezdés. Ám a mentális ászanák eredményeként a nő izomrendszere sokkal kevésbé sorvadt el, mint az elvárható lett volna. A tudatalattija szerint ő jógázott és kész, és ennek emléke visszacsatolásként, enyhén, de bekódolódott az izmaiba is.
Éppen ezért sok esetben tudnánk helyesebb döntést hozni, ha a döntéshelyzet alternatíváinak eredményeit sorban, nagyon intenzíven elképzelnénk. Nem benyomásokra, “ösztönre”, előítéletünk és pszichikai rögzítéseink által befolyásolt felületes érzéseinkre kellene hagyatkozunk, hanem megdolgoztatni a képzelőerőnket. A mentálisan átélt élményen tesztelni tudjuk, hogyan éreznénk magunkat a valóságban is, ugyanebben a helyzetben.
Az életfeladat tréning tehát egyfajta spirituális (értsd: lélekalapú, felfogható ez teljesen materiális módszertannak is) pályaválasztási tanácsadó, ahol saját szellemi visszajelzéseinkből vonunk le következtetést. Nekem az elmúlt évben eléggé kikristályosodott, hogy mivel szeretnék foglalkozni az elkövetkező egy-két évtizedben, a tréningtől csak megerősítést és ötleteket vártam, és kaptam is.
Ennyit erről, valójában csak egy kedves/hajmeresztő szinkronicitást szerenék elmesélni.
Az egyik feladat részeként arra kell visszaemlékeznünk, hogy kiskorunkban mik akartunk lenni, ha felnövünk. Abszolút semmi ilyesmire nem emlékeztem, teljes homály. A feladat meghagyta, hogy nyugodtan kérdezzünk utána ennek rokonainknál. Anyám is megerősített abban, hogy én sosem neveztem meg semmilyen karrierálmot, bár azt még óvodás koromban hangoztattam, hogy egyetemet akarok végezni - lehetőleg úgy, hogy az általános iskolát kihagyom előtte. Egyszer, “hülyeségből” mondtam egy ilyen kérdésre azt a választ, hogy “fagyiárus”. Nem sokkal azelőtt láthattam egyet, talán emiatt. A csoportban volt egy lány, aki azt mesélte az ő feladatsorán végigmenve, hogy gyerekként mindenkinek kamuból azt mondta, hogy “fodrász”, pedig nagyon nem akart az lenni, és közben egy kicsit szégyellte is magát, hogy ilyen ciki foglalkozást mond.
Az ezután következő feladatban öt olyan embert kell felsorolni, akik inspirálóan hatnak rád. Nálam ilyen esetekben az egyik személy, akit mindig megnevezek, az Henry Rollins.
Rollins meghatározó figurája volt a 80-as évek amerikai punkrock színtérnek, aztán az MTV korszakban legendává vált, majd világjáró lett, könyveket írt, rádió- és TV máűsorokat vezet, és spoken word esteket tart, amelyeken, mint azt volt alkalmam az A38-on megtapasztalni, szellemes, vicces, érdekes, illetve ámulatbaejtő sztorikat tol, és alapvetően jó hallgatni, jó előadó.
Mindig mindenben, amit csinál, fanatikus. Állhatatossága ámulatba ejtő, munkabírása rémületes, nem köt kompromisszumot, mindenkivel szembeszáll és mindig elmegy a végsőkig. Maximális odaadással adott elő a színpadon, egy olyan korszakban és közegben, ami a mai elkényelmesedett popkult közeg számára elképzelhetetlen körülményekkel járt.
Gyűlöli a felszínes, panaszkodó, képmutató embereket, a mindennapi üres csevejeket, a formaságokat. Határozott a véleménye. Igazi demokrata, acél a gerince, valószínűleg fehérizzásban van a lelkiismerete. Az a fajta ember, akinek szinte minden ember indul a létezése során, aztán elkezdi kötni a kompromisszumokat. Az ilyenek általában számkivetettek lesznek, de belőle a Black Flag énekese lett, és onnan már nem volt megállás. Úgy volt egy tetovált, kigyúrt állat metálos, hogy közben a rock’n roll életforma kliséit is ignorálva nem dohányzott, nem drogozott, nem iszik alkoholt (!) és nem eszik húst.
Körülbelül itt jártam, azt fejtegetve, hogy mi inspiráló benne számomra, amikor hirtelen fényt kapott az agyam, eszembe jutott valami, amit addig nem említettem, lehervadt az arcomról a mosoly, és nyögve tettem hozzá az addigiakhoz, hogy:
“...és egyébként mielőtt belépett a zenekarába, fagyiárus volt.”
bejöttem bringával
Teljesen nyíltan vállalt dicsekvési szándékkal nyilvánítom ki a blogoszféra felé, hogy kerékpárral közlekedtem be a munkahelyemre ma, ezért hivatalosan fasza gyereknek számítok, ahogy itt Pesten mondják a faragatlanabb dzsentrik.
Most elmondom, milyen ez az ún. “téli biciklizés”, belső nézetből.
(sietőseknek a tanulság: ugyanolyan, de tényleg)
Szabadság - híd: Két pontja fázik a testemnek egy kicsit, a jobb szemgödröm alsó-külső kvadránsa, és a homlokom jobb felső részén egy kis pont. Ha otthonomban lenne a síszemüvegem, valószínűleg felvettem volna, bár kissé túlzásnak bizonyult volna talán. A napszemüvegemet sem találtam, van olyan szembejövő bringás, akin az van.
Budai rakpart: Az Erzsébet - hídhoz közeledve kinyitom a Marosvásárhelyen vásárolt, némi jóindulattal unisex, fekete, csillámpufi kabátom zippzárját. Ekkor örülni kezdek, hogy némi hezitálás után nem vettem fel kapucnis pulcsit a Kalenji aláöltöző és a futófelső fölé, melyek darabja egy-egy márkázott T-shirt árát aláulról súrolja. A Demonic Death Judge “Kneel” c. száma zúg az agyamban, a hangulatom emelkedett. Turisták nincsenek, egyáltalán nincs gyalogos.
Tabán: Ugyanannyi a bringás, mint egy átlagos tavaszi reggelen. Az autósok riszpektje érezhetően nagyobb most, vagy csak beleképzelem. Már messziről lassítanak mindhárom keresztezésnél, pedig nekem van mackósajt. Talán úgy vannak vele, hogy aki most rakja, az komolyan gondolja. Vagy csak őrültnek néznek, és az ennek kijáró tisztelet miatt fékeznek le. Az album első számának vége felé bevillan, hogy tegnap amikor ugyanennél a résznél járt ez a zene, akkor a metrón voltam, és boldog vagyok, hogy most nem a metrón vagyok. Az Alagút zebrájánál visszahúzom a zippzárt.
Vérmező: az Alkotáson átvezető, lehetetlen “bringazebránál” kihagyok egy zöldet, mert túl sokat szarakodok a Világvége Fesztivál matricájának a lámpaoszlopra ragasztásával. Nem akar megragadni, simítgatom serényen.
Szent János Kórház: A zebrához érve beáll az optimum. Testem alul és felül is egy meleg kályha érzetét kelti. Olyan, mint futásnál az “úristen most bármeddig el tudnék futni” érzés. Az alulöltözőmön érzem, hogy van rajtam némi veríték, de ennyi mindig van ezen a szakaszon, és az anyag szépen tartja a hőt. Elkezdődik a Spiral, kiállva megyek neki a Hűvösvölgyinek. Eltűnnek a bringások. Nemsokára elérek majd a kerékpárút végéhez, és tudom, hogy azzal fogom jutalmazni magam, hogy életemben először az alsó utcán megyek, és a kb. 35 fokos Szerb Antal utcán felsétálok majd a bicajjal, diadalittasan, ahelyett, hogy túlfűteném magam a főút elég masszív emelkedőjén.
Budagyöngye: Sötét sávok jelennek meg a hómocskos aszfalton! Mivel tegnap éjjel esett a hó, ezeknek a gumiknak már reggel kellett itt elhúzniuk, ezt mondatja városi indián énem. Legalább 8-10 nyom, van itt is bringásélet. Öreges óvatossággal kanyarodok balra a villamossín keresztezésénél, még lábat is kiteszek, mint Adorján Zoltán egy sodrós íven.
Akadémia: Az utolsó zebra után néhányszáz méterrel jön a döntés pillanata, véget ér a bringaút. Balra kezdődik a Hűvösvölgyi út háromsávos emelkedője, jobbra a völgy komfortos utcácskája. A döntés valójában már megszületett - nem fogok szarakodni, indexelek balra és csatlakozom a forgalomhoz. A legutóbbi hátsó defektem után az eredeti terepkülsőt raktam vissza, megnyugtatóan kapaszkodik a sikamlósnak látszó, finom, szürke mocsokrétegbe. És jól is áll a Vipernek a kétféle gumi, igazi városi pusztító lesz tőle.
Hűvösvölgyi: Az emelkedő az első zebráig alattomos, utána már csak túl kell élni a maradékot, ezt tudom, másfél szezont már lenyomtam ezen a szakaszon, csak fagypont felett. Nem váltok fel extra lendületért, megpróbálom alapjáraton teljesíteni, de a zebra féltávjánál jön a túlhevülés. Kiállok, hogy ne lassuljak megalázkodásnyi tempóig, és hogy ne forrósodjak túl. Kikerülöm egy döglött feketerigó nyakát.
A maszkom a ráhúzott nyakvédővel együtt ezen a ponton kezd az optimálisnál kissé kevesebb levegőt beengedni, eddig rendben volt. Vicces érzés a maszk alatt önkéntelenül is tátott szájjal szedni a levegőt. Elgondolkodom, mi lenne ha becsuknám, valószínűleg azonnal kicsapódna egy liter verítek belőlem és lilában úszna minden az oxigénhiánytól, legalábbis így képzelem, pedig hát nem vadászrepülőt vezetek, csak egy Kelly’s városi montit.
Cél: Felérek, minden rendszer és kijelző az üzemi tartományban, nem érzek semmi különöset, ugyanolyan, mint máskor. Az utolsó tempók előtt azzal biztatom magam, hogy majd este hatkor, ha leszállt az éj, úgy fogok itt lezúzni a fekete maszkban és a piros villogókkal, mint az apokalipszis négy lovasa egyszerre. A zebránál leállítom a stoppert, mindig itt szoktam, ha mérek, 38:20, ha a vérmezei bringazebrás tökölést kivonjuk, akkor pontosan az átlagidőmet jöttem. Mellém lép a projektmenedzser, nagy nehezen szedem ki a fülest a nyakvédő alól, azt mondja, merész vagyok, hogy ilyen hidegben bringával jöttem. Hümmögök valamit, hogy a nyeregben nincs hideg, aztán átgurulok, le az irodához.
Az ajtóban az ügyvezető, a pénzügyes, és az account fogad, mosolyogva közlik, “netugyammeg” miket mondtak rólam, amikor meglátták, hogy bringával vagyok. “Tiszteljetek”, mordulok rájuk még mindig fülig maszkban, mint a Majmok Bolyójában az egyik főemlős, “Az is volt benne”, erősít meg az ügyvezető. Én hidegben biciklizek, ti hidegbe jártok ki cigizni, most akkor ki az őrült, de ezt már csak gondolom, miközben lemegyek a fürdőbe.
A rétegeket ledobva érzékelem, hogy a helyzet jobb, mint gondoltam, az alulöltöző felszívott némi nedvességet, de ez a dolga, szinte száraz vagyok, csak a komfortérzet miatt mosakodom meg. Öt percen belül a munkapadnál kortyolom a filteres teát.
A végére néhány disclaimer jellegű adalék:
-5 fok van a Köpönyeg szerint, ez a városban jó ha -2 lehetett, nem tűnt hidegnek az idő. A 0 - +5 tartományban tekertem már 2 éve is, novemberig toltam ki eddig a biciklizést maximum, idénre már annyi inspiráció ért, hogy muszáj volt belekezdenem. Tudom, ez még nem -20, és nem hóvihar, de a fokozatosság vezet a sikerre, ezt már megtanultam.
Ruházat: Sokáig úgy voltam vele, hogy a teljesen városi, utcai öltözet elegendő kell legyen, mert a városi bringázás nem élsport, hanem közlekedés. Ezt még most is vallom, de azért intelligensen kell hozzáállni, ha már a csúcstechnológia olcsó és praktikus ruházati eszközöket adott nekünk. Ennek megfelelően így néztem ki:
- a dzsekim alatt a már említett aláöltöző póló és a felső, mindkettő Kalenji, futócucc
- egy inkább őszi, mint téli bringáskesztyű, ez komoly fagyban kevés lesz, de a napokban mondta valaki, hogy van “aláöltöző” kesztyű is
- harisnya, ez nálam street üzemmódban is standard, negatív tartományban, bevallom
- sízokni
- nyakvédő, ezt ráhúztam a maszkra, és volt alatta kendő is a nyakamon, de ez így együtt csak azért kellett, mert még mindig nem gyógyultam meg teljesen
Továbbá hoztam cserepólót és zoknit, ez lehet, hogy csak az én dilim, de nem szeretek sportcuccokban ülni a munkahelyemen. Ez nem évszak-specifikus, tavasztól őszig mindig átöltözöm bent, nem súly. Minden cuccomat egy helyen vettem, egy alkalommal, ez amúgy a soroksári Decathlon volt.
Itt jönne a tanulság, de az nincs, az utazás maga a cél, és egyéb zen bölcsességek.
november végi update
Néhány bekezdés erejéig térjünk vissza hazánk energetikai jövőképére.
Az egyetemen lezajlott a félév második konzultációs hete, egy csoporttársamnak megmutattam a fenti posztokat, és érdekes kiegészítésekkel szolgált.
Gáz: Az Északi Áramlat valójában már elkészült, ennek köszönhetően 30%-ot esett a gáz fogyasztói ára. a Déli Áramlat szerződéseire pedig éppen a napokban került egy fontos pecsét. Most már biztosra vehető, hogy néhány éven belül újabb gázvezeték érinti Magyarországot, bár ezen is orosz gáz fog folyni. Hm.
Ha már a gáznál tartunk, és szóba került Németország, íme egy újabb érdekesség: említettem a fent linkelt posztban, hogy a magyar energiastratégiát bemutató előadás során gyakorlatilag nem hangzott el semmi a biogázról. Hazánkban jelenleg 24 biogázt előállító üzem működik. Németországban 8000. De úgy, hogy két (2, kettő) évvel ezelőtt még 4200 volt. Ezt azért tartom fontosnak, mármint azon kívül, hogy "OMG!! 4000 BIOGÁZERŐMŰVET ÉPÍTETTEK 2 ÉV ALATT, WTF?!?!?!", mert mindig emlékezni fogok a fanyar és cinikus mosolyokra, amikor jött a hír a németek atomstop célkitűzéseiről. Sokan mondták, hogy belefulladnak majd a füstbe, annyi szenet kell elégetniük, hogy a kieső termelést pótolják. A sztorinak még messze nincs vége, de a jelek szerint felelősségteljes politikai döntésekkel sokáig el lehet jutni, és fontos, hogy itt nem költségvetés-terhelő nagyberuházásrokról beszélek, hanem megfelelő szabályozásokkal és engedményekkel áramvonalasított civil és vállalkozói kezdeményezésekről, üzletről. A magyar biogázosok egyébként a hazai szabályozási környezet általános ellenségességéről számolnak be, az egyik eklatáns példa, hogy ilyen létesítmény nem lehet lakott terület 500 méteres körzetében - holott nem, a biogáz telep egyáltalán nem büdös. A baktériumok a szagot adó molekulákat könyörtelenül felzabálják, és metánt pukiznak. Tudom, ezek is csak szavak, van olyan biogáztelep-vezető, aki kisbuszba rakta a tiltakozó helyieket, és Ausztiriában élesben mutatta meg nekik a használni kívánt technológiát. Akkor (és csak akkor) hallgattak el. De ne kanyarodjunk messzire a politikai felelősségtől: 500 méterről nagyon-nagyon költséges ám becsövezni a hulladékhőt a közeli lakótelepbe! Szándékosság és dilettantizmus nagyjából egyenlő arányban eshet latba abban, amiért az ország legfontosabb önrendelkezési kitettségét, az import energia-függőséget nem enyhítjük. Az állam akarja osztani a mannát alattvalóinak, lokális megoldásokra nincs jogalkotói támogatás, csak a civilek, vállalkozók égetik az új korszak ösvényeit.
Akác: Említettem azt is, hogy az akác sokdimenziós haszonnövény, ám invazívnak számít, főleg néhány alfaja. Erre a csoporttársam így reagált: "Az akácot most iktatta ki ( invaziv minősitéssel) az EU, mert elaludtak - szó szerint - a magyar képviselők. Mi voltunk a legérintettebbek..."Forrást nem találtam (az origo cikke csak egy magyar kormányrendelet idei módosítására utal)
GrundKert fronton annyi fejlemény van, hogy bekövetkezett az, amire elvileg nem kerülhetett volna sor, a kert egy részét nem használhatjuk tovább. A helyzet keserédes, mert közben a VIII. kerületi önkormányzat a közösségi kertek idei "boom"-ját látva elkezdte a tevékenységre alkalmas foghíjtelkek felmérését. Könnyen lehet, hogy a Grundnál nem folytatjuk, de máshol a nyolcban igen.
A Klímanagykövetség kulcsfigurái annak a Climate KIC programnak a keretében dolgoztak egy hónapig Castellónban és környékén, amelyről Miklós lemondóan egy kiürült kezdeményezésként nyilatkozott. Eközben Budapestre is érkezett egy zöld PR-ban tapasztalt brit hölgy, hiszen ennek a programnak ezek a rotációs időszakok adják a lényegét, neki én mutattam be a csoport működését. Budapesten töltött ideje nagyrészében az Ozone Networknél dolgozott és cserélt tapasztalatot.
Hamarosan új podcasttal jelentkezünk, az ökoblogoszféra egyik ismert médiuma, a GreenR fő szerzőjével beszélgettünk a Friscóban, ebből bizonyosan lesznek hallható részletek az adásban, melyet nyilván a közelgő világvégére felkészítő spirituális útravalónak is szánunk. Viszont valószínűleg ez lesz az első adás, aminél nem tudom tartani a "minden hónap utolsó napja" periodikát az élet aktuális sűrűsége miatt - a világvége előtt mindenképpen meghallgathatjátok. Utána is lesz még egy idén, hogy a havi egyet tartani tudjuk..., mert ez egy olyan világvége lesz szerintem, amely során mégsem lesz teljesen vége a világnak.
green new deal, mi?
Boda Zsolt (Védegylet) néhány mondatban frappánsan összefoglalja a társadalmunkat fenyegető párhuzamos válságok lényegét, és a gyors kiutat nem is, de mitigációt, a traumák enyhítését mindenképpen elősegítő megoldásokat is sorol, amelyek a nemzetközi szervezetek, kormányok, és helyi közösség rendelkezésére állnak.
Az Ökopolitikai Műhely Alapítvány szervezésében zajlott bodajki Ökopolitikai Nyári Egyetem területén készült rövid interjú azzal nyit, hogy az agyonreklámozott "gazdasági válság" mellett, vagy mögött komolyabb strukturális feszültségek okoznak anomáliákat, alakítanak ki anómiás gócokat fajunk társadalmi szövetében.
A "Green New Deal" a beszélgetés apropója, amely az ezen problémák enyhítésére célzott intézkedés-tervezetek egyfajta címkéje. A cinikus ökoblogger hajlamos arra, hogy a nagy nemzetközi policymakerek ökotudatos irányú tevékenységére "zöld farok"-ként tekintsen a törvényhozási bürokrácia szövegeinek özönében, de elvitathatatlan, hogy néhány éve a pénzügyi tranzakciók megadóztatását is szélsőbaloldali fantazmagóriának lehetett titulálni, hamarosan mégis EU-szerte implementálásra kerül.
A GND EU-s weblapja raklap-egyszerűségű, ami nem baj, és az EU-bürokraták kényszeres blikkfangja ("Redefine, Reinvent, Reconcile") hatja át, amely úgy leszárítja a lelket, mintha elsárgult könyvelési kimutatások mappái közül felszálló százéves port nyelnénk kilószámra. De van rajta például best practice térkép, melynek egyik címlapon kiemelt sztorija a spanyol "időbank", amelynek lényege, hogy az emberek nem pénzzel fizetnek egymásnak a szolgáltatásokért (hiszen az nincs nekik, mert munkanélküliek). A modell nem ismeretlen hazánkban sem (lásd suska.hu), de a spanyolok több mint 300 ilyen kört állítottak fel eddig, és tízezres nagyságrendű taglétszámuk van, ami azért már szabad szemmel látható pötty egy foglalkoztatási statisztikában. A modell alapja, hogy a "pénznem" az idő, az egysége 1 óra. Minden 1 órányi szolgálatért igénybe veheted másvalaki szolgáltatását ugyanekkora mértékben, mivel ha belegondolunk, "az idő pénz" mondásunk igaz ugyan, de helyesebb lenne fordított szórenddel használni: "a pénz idő". Így ugyanis fókuszban tudjuk tartani azt, hogy az anyagi valóságban eltöltött időnket nevezzük az úgynevezett életnek. Nem a pénzünk vagyunk.
Természetesen bele lehet abba kötni, hogy 1 órányi építészmérnöki munka az többet kell, hogy érjen, mint 1 órányi falfestés. Nyugodtan. Amikor majd a tetovált, neoprimitív motorosklános portyázó bemászik a gyerekszoba ablakán, szájában a macsetével, vele is nyugodtan megpróbálhatsz vitatkozni az ő teóriájáról a társadalmi munkamegosztást illetően - ha nem túl elvont a metaforám.
Mindeközben a legfejlettebb világ bornírt és korlátolt kormányzó elitje, és az őket megérdemlő választópolgárok túlnyomórésze a Munkahelyteremtés bűvöletében él továbbra is, várja, hogy véget érjen a Válság, ami miatt nincs Munkája, valahogy úgy, hogy a megválasztott Istencsászár feláll trónusáról, s reá mutat a zöldmezős ipari parki övezetté nyilvánított legelőre, s egy üzemet teremt, ahol felfénylik három piros pontként három Munkahely, ahol a választópolgár napi 8 órán át parancsra azt csinálhatja, amit mondanak neki, és ezért Pénzt kap, aminek segítségével Kenyér kerül az asztalára. Ezt ő úgy képzeli el, hogy az Istencsászár Stimulálja a Gazdaságot, amitől az erőre kap, többet tud Termelni, amiből az következik, hogy több Munkahelyet tud Létrehozni. Ezt teljesen komoly arccal gondolja a választópolgár, sőt, gyakran indulatos is lesz, ha úgy gondolja, hogy nem ez történik, és akár az Utcára Megy, pedig az egy veszélyes hely, és ilyenkor elég nyirkos is az idő, és az Istencsászár is a maga bölcsességében esküszik e fundamentális szabályrendszerre - holott a Munkahely a Gazdaság szereplői körében a Költség rubrikában szerepel, melyet az konstans igyekszik Lefaragni, mert ez az érdeke, mert ez hoz Profitot, és a Profit az anyaszentegyház elsődleges szentsége, a Társadalom érdeke az jobb esetben járulékos következmény, rosszabb esetben externália. Mostanában pedig a rosszabb eset van.
Kissé elkanyarodtam, de lesújtó, mennyire önállótlanok az emberek. Azonnal pánikba esnek, ha nem lehet belőlük szorgosan pörgő fogaskerék egy náluk végtelenszer nagyobb, és éppen ezért beláthatatlan és felfoghatatlan céllal üzemeltetett gépezetben.
A GND egyébként felhívja a figyelmet egy ma délután zajló, háromórás kerekasztal-beszélgetésre, amelyet az EP zöld csoportja szervez, s melynek címe: Az Olaj Vége Felé.
Ezek szerint azért ez az olajcsúcs dolog érdekel néhányakat a nagypolitikában, nincsenek egyértelműen meggyőződve arról, hogy még korlátlan mennyiségű fosszilis energiahordozót tudunk kitermelni a bolygó felületének toxikus sivataggá transzformálásával, vagy ha mégis tudnánk, az nem lenne annyira jó, szemben a magyar adminisztráció világképével.
A Wikipedia a GND támogatói között elsőként említi Jill Steint, aki elnökjelölt volt az idei amerikai választáson. Ha nem ismerős név, hát, emiatt még ne essen senki pánikba önmaga tájékozatlansága felett, mert a Green Party nulla fővel reprezentál a szenátusban, kormányzójuk sincs, de az oktondinak gondolt, politikailag azonban a miénknél jóval tudatosabb és aktívabb amerikai társadalomban több mint 300 ezres taglétszámot tudnak maguk mögött. (Disclaimer: A Green Party nem fogad el adományt magáncégektől... így az USÁ-ban nem lehet messzire jutni. Az amerikaiak nem sokra mentek tündérmese alkotmányukkal, a két váltópárt sokak szerint már ugyanannak az establishmentnek az erőterébe tartozik, de erről csak ennyit most)
A Green Party fő célkitűzései:
1. Bázisdemokrácia
2. Társadalmi igazságosság, esélyegyenlőség
3. Ökológiai bölcsesség
4. Erőszakmentesség
5. Decentralizáció
6. Közösség-alapú gazdaság
7. Női egyenjogúság (gender equality)
8. Tisztelet a sokszínűségnek
9. Személyes és globális felelősségvállalás
10. Jövőközpontúság, fenntarthatóság
Ezzel az egésszel ismét csak azt akartam elmondani, hogy nem a kibaszott jegesmedvékről van szó. Az ökológiai alapú értékrend ma a korszerű politikai gondolat.
a nagy kékség
Hivatalos a hír: Facebook oldalt indítottunk!
Egyre többen választják tartalomfogyasztási módszernek bizonyos oldalak belájkolását, és könnyed böngészését a Facebook szociális élettérnek tűnő virtuális terében (vagy a Facebook választja Őket).
Így ha valaki szeretne minket magával vinni a nagy kékbe, most már megteheti: kiegészítő jellegű, tipikus Facebook tartalmakkal jelentkezünk az oldalon, ahol konkrét posztokhoz is megjelenítünk háttéranyagot, de a blog témáihoz kapcsolódó egyéb cuccok is megjelenhetnek, és persze beszélgethetünk is róluk.
Neked csak egy kattintás, nekünk viszont fontos érték és visszaigazolás. Erre tessék.
tekeri a kormányt, adja a gázt - második rész
Kétrészes cikkünkben Magyarország Kormányának energiastratégiájával foglalkozunk. Az írás alapja egy megújuló energiákkal foglalkozó egyetemi képzésen elhangzott előadás, melyet a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium egyik munkatársa adta elő. Miklósként hivatkozunk rá itt, ennek okai, és minden egyéb háttérinfó az első részben olvasható.
Csak a szél
Nyugatabbra meglehetősen komoly szerepet szánnak a szélenergiának az áramtermelésben, de az talán nem annyira ismert összefüggés, hogy a magyar adófizetőknek évi többszázmillió forintjába kerül az osztrák szélparkok "rángatása". A szél váltakozó erővel fúj, és amikor felpörög a betáplálás a nemzetközi hálózatba, akkor azt itthon ellensúlyozni kell. Ez a szél egyik fő baja az áramszolgáltatók szempontjából: nem akkor fúj, amikor mi akarjuk. Ezért kellene itthonra valamilyen energiatárolási kapacitás, amit például úgy lehet megcsinálni, hogy ha sok az energia, akkor szivattyúkkal vizet emelünk fel, aztán amikor nekünk kell egy kis plusz, akkor ráengedjük lapátkerekekre. Ehhez viszont kell víz is, meg hegy is, Magyarországon főleg az utóbbi elég szűkösen áll rendelkezésre, jellemzően természetvédelmi területeken. Ilyen helyekre nem lehet energetikai nagyberuházást tervezni valamilyen érdeksérelem nélkül.
Akácnagyhatalom
Bár az ökológusok nem szoktak felhőtlenül örülni annak, hogy az akác különböző fajtái gyorsan szorítják ki az őshonos fajokat a Kárpár-Medencéből, az tény, hogy az akác jól ég, gyorsan nő, akár házat is lehet építeni belőle, sokféle ipari felhasználása ismert, sőt Miklós állítása szerint van benne valami cucc, aminek kivonatát 300 euróért lehet eladni milligrammonként. Forgácsa hozzáadható pelletekhez. Az akáccal foglalkozó kisipari parkok erősítését szeretnék, ami a hazai magas hozzáadott értékű mezőgazdasági termelés javára szolgálhatna.
Magyar Atom
Az oroszok kapcsán olyan megjegyzések repkedtek, hogy csak kapkodtam a fejem: "nem véletlenül kaptuk vissza a MOL 21%-át", "visszakaptuk a MALÉV-et", "megvették a Ganz gyárat", melyek arra voltak hivatva utalni, hogy bővíteni fogjuk a paksi atomerőművet. Persze biztosan lesz tender, de ezek szerint kormányzati körökben nem nagyon kétséges, hogy ki nyeri meg (egyébként sem hiszem, hogy reális lenne, hogy egy orosz technológiájú erőművet ne orosz cég újítson fel). Sőt, a slusszpoén az, hogy Miklós szerint lesz másik atomerőmű is Magyarországon. A prognózis szerint 2030-ig nőni fog az elektromos energia felhasználás hazánkban, 30%-al, és akkor már az autók nagy része is elektromos lesz.
Se itt, se máskor nem esett szó takarékosságról. Dánia energiastratégiája ugyanekkora mértékű csökkenéssel számol az ország áramigényét tekintve. Igaz, hogy ők most hozzánk képest nagyfogyasztók, de nem értem, honnan ez a rendkívüli hazai optimizmus, hiszen oda kell sok áram, ahol pörög a gazdaság, épül az infrastuktúra.
Egyébként meg Mikós szerint az sem véletlen, hogy Afganisztánban háborúzik a Nyugat, miközben pont ott van az új generációs atomerőművek üzemanyagának, a tóriumnak a 90%-a.
Magyarország újraiparosítása és a klímaváltozás
Mivel EU tagállamok vagyunk, csökkentenünk kell CO2 kibocsátásunkat. Ez Miklós szerint ellentében áll a nemzeti érdekeinkkel, mivel a Kormány "Magyarország újraiparosítására" törekszik.
Itt egy érdekes rész következett, mivel a klímaváltozás negatív hatásairól esett szó: egyes tanulmányok szerint 2 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés esetén olyan leállnak bizonyos enzimek, amely ahhoz vezet, hogy akár 40-50 éves korban jelentkeznek általában 70 körül jellemző betegségek (nem rossz hír ez a nyugdíjaséveiket Katalóniában töltő briteknek?). De ennél kézzelfoghatóbb probléma, hogy a mi kontinentális övezetünkben a szélsőségek kitolódásával kell számolni, például olyan "átlagos" csapadékmennyiséget hozó évekkel, ahol 10 hónapig aszály van, aztán átvonul felettünk egy olyan szupercella, ami az éves szokásos csapadékmennyiség harmadát borítja ránk. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem vállalunk részt az üvegház-gázok visszafogásában. Miklós valószínűnek tartja, hogy ez az egész klímaváltozás-dolog nem is pont úgy működik, ami alapján mostanában cselekszünk. Arról tett említést, amit Atesz is pedzegetett a Szemcsés Hangullámokon Megszakadó Vétel második adásában: hogy magasabb CO2 szintek is léteztek, a mainál gazdagabb élővilágban, és hogy itt igazából az erdeink kiirtása lehetett a komoly baj, mert olyan szerepük volt a bolygó időjárási rendszerében, amiről nem tudtunk.
***
Atom, szén, biomassza tüzelésre alapozott zöldenergia. Elektromos autók, regionális gáz-elosztási kulcsszerep, nagyipari fejlesztések. Nagyjából ez a kép jött le az előadásból, nincs szó energiafüggetlenségi törekvésekről, nem látszik, hogy a lakossági energiafogyasztás ésszerű leépítésével, racionalizálással szeretnénk javítani az emberek életminőségén, nem esett szó demokratikus, lokális energiatermelésről, a nap és a szél nagyjából játékszer szintjén van kezelve a Minisztériumban. A multinacionális energiaszolgáltatók lassú megfojtása teljesen tervszerű, azért zajlik, hogy majd újra hazai kézbe kerülhessen az energia-infrastuktúra, ez többször is elhangzott. De ha ez így van, akkor a hatalomátvételig természetesen nincs remény érdemi fejlesztésekre.
susnyás podkaszt #03
Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel #03 - Nightriders
Havasi Zoltánnal, a Budapest Bike Maffia vezetőjével beszélgetünk
A BBM egy kerékpáros banda, akik szociális célú tekerést végeznek, hajléktalanoknak és egyéb rászorulóknak osztanak ki adományt, szerte a városban, szervezett akciók keretében, önkéntesen. A miértekről, hogyanokról, motivációkról, filozófiáról beszélgettünk, meg a lokális-globális helyzetekről, a Critical Mass megszűnéséről, a téli kerékpározásról. Hangvillanások erejéig megjelenik a nightride, a susnyás bringatúra, a kazinczy utcai vibe, játszik a Noosebomb együttes.
Linkek:
BBM Facebook
Hétkerék Szimplabringa Pince Facebook
Az összes adás meghallgatható itt:
http://susnyas.freeblog.hu/categories/podkaszt
Az adásokról, és minden egyéb susnyás dologról infók és eszmecserék itt:
http://www.facebook.com/Susnyas
A Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel a késő éjszakai beszélgetős és zenés rádióműsorok hagyományait követi, de változatos rádiós műfaji megoldásokat keverve - a riporttól a montázson át a hangjátékig -invitálja a hallgatót egy 1 órányi és 11 percnyi audiótripre, minden hónap utolsó napján, vagy teljesen máskor.
Mire jó a podkaszt?
Az odafigyelős rádióműsorok hallgatásának a XXI. században is van létjogosultsága. Sétához, tömegközlekedéshez, bringázáshoz, magányos kutyasétáltatáshoz, diótöréshez, borsófejtéshez, horgászáshoz, takarításhoz, copy-paste melókhoz, vagyis minden olyan tevékenységhez jó, amihez nem kell koncentrált értelmező agykapacitás. Zenék mellett illesszünk podkasztokat is médialejátszó-eszközünkre, és ismerjük meg új oldalairól a világot!
Lesz majd direkt RSS és iTunes link is, ha belenövünk.
tekeri a kormányt, adja a gázt - első rész
Már említettem párszor, hogy a Szent István Egyetemen tanulok megújuló energiáról, levelező szakon. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy félévente két hétig, igen intenzív, nappali képzési formában, azaz előadások hallgatásaként lehet megismerni a tananyagot, nincs szó semmiféle "levelezésről", ha a ppt-k elmailezgetését nem tekintjük annak. Most zajlik az első hét a második félévemben.
A mai poszt egy NFM tisztviselő előadásáról fog szólni, amelynek hallgatása közben felváltva éreztem dühöt, elkeseredettséget, döbbenetet, illetve értesültem hasznos - érdekes újdonságokról.
A tisztviselő pontos előadói helyzete tisztázatlan maradt. A Kormány álláspontját képviselte, de szubjektív értékelésekkel is fűszerezte azt, néha szólt, hogy "ezt most vágjuk ki" (?), ugyanakkor utalt arra is, hogy igazából ő most nem is lehetne itt. Néha úgy tűnt, hogy aktuális szabályozásról beszél, máskor pedig mintha szivárogtatott volna. Éppen ezért végül is nem fedem fel a kilétét, ha homály kell, akkor legyen homály. Innentől csak a saját hitelességem támasztja alá azt, hogy az alábbiakat nem én találtam ki. Nevezzük őt Miklósnak.
Állításokat, idézeteket fogok hozni, és ezekhez fűzöm majd a kommentárjaimat.
Amikről lesz szó:
- magyar atom
- gázfüggés
- szén-dioxid-para: kamu vagy frankó?
- energiadiplomáciai körkép
- olajcsúcs
Lássunk is neki.
Stratégia
Az előadás gerincét a Nemzeti Energiastratégia adta, vagyis arról volt szó, milyen irányba tart hazánk e nemzetbiztonsági alapkérdésben, mik a körülmények, mi a prognózis, és mit tervezünk tenni, illetve hová szeretnénk elérni. (A Stratégia, és annak sajtója elérhető a neten.)
Miklós szerint az fényes siker, hogy az LMP "csak tartózkodott" az energiastratégia tavalyi bemutatásakor, mivel az ellenzék "hivatalból" ellenkezik minden ellen, alapból.
Oh wait... Namindegy.
Gáz
Gondolom tudjátok, hogy hazánk energiaszükségletének oroszlánrészét import földgázból fedezzük, vásároljuk Oroszországtól. A teljes energiaszükségletünk 36%-át gáz fedezi, a fűtési célú felhasználásnál ez az arány 80% feletti. *A Nabucco és az Északi Áramlat nevű, tervezés alatt álló gázvezetékek érintenék hazánkat, illetve a Fekete-tengert átszelő Déli Áramlat projektben is érintettek vagyunk. A Nabucco konzorciumot az OMV vezeti, akik Miklós szerint szándékos passzivitásukkal blokkolják a Nabuccót, mert az osztrákoknak nem érdeke Európa e régióinak energetikai függetlenedése. Ugyanezért nem kap Lengyelország felé leágazást az Északi Áramlat, és ezért halad lassan az Ausztriát és Magyarországot összekötő gázvezeték kétirányúsítása is. Majd kárörvendően hozzátette, hogy ezért siker, hogy a British Petrol most bekerült a konzorciumba, mivel a két cég közötti többszázszoros méretkülönbség úgyis a BP, vagyis a brit érdekek (?) felé tolja majd el az egyensúlyt.
Arra egyébként semmi sem utal a neten, hogy a BP belépne a konzorciumba, viszont az tény, hogy sokéves kritizálás után nyáron elfogadhatónak találtak egy "Nabucco West" nevű, rövidített vonalvezetést. A BP szerepe csak így utánaolvasás után kezdett tisztulni számomra: ők vezetik a Shah Deniz, a legnagyobb azeri gázmező kitermelési munkálatait, vagyis ők döntik el, melyik csőbe mehet nafta.
Az egyoldalú gázfüggés azért kellemetlen dolog, mert az ugye nem nagyon hagy alkupozíciót neked, ha valamire égető szükséged van, és csak egyvalakitől tudod megvenni. Emiatt veszik ugyanazt az orosz gázt a britek olcsóbban, mint mi: mert ők vehetnek Norvégiától is. Oroszországból nagyon meredek dolgokról hallani, sok mindenre van sok pénzük, de a kiterjedt gáz-infrastruktúrájuk korszerűsítésére például nem nagyon költenek, nincs jó állapotban, és ez is felhajtja az árat.
De mindegy is, szocialista örökségünk az olcsó orosz gázzal töltött infúzióra kötöttségünk, bőven itt az ideje diverzifikálni. Miklós megjegyezte, hogy ez a kiépült gáz-infrastruktúra persze nem hátrány, például tölhetünk majd bele hazai, tisztított biogázt. Aztán ez is volt az utolsó alkalom, hogy biogázról egyáltalán szót ejtett az előadásában. Egyébként Szarvason van Európa egyik legnagyobb, 4 megawattos biogáz-erőműve, ezt már csak én teszem hozzá.
Az oroszokról még lesz pár jó sztori a következő posztban, aki okos, meg tudja tippelni, melyik másik energiahordozóval összefüggésben!
Energiadiplomácia
"Ez a tízes kőkeményen együtt szavaz." Nem jutott el hozzám az infó eddig, hogy pán-KK-európai összefogás alakult volna ki az EP-ben, de állítólag ez van, szerintem már a Visegrádi Négyek is egy szép kezdeményezés. Állítólag tehát a velünk együtt csatlakozottak csoportja (EU10), kiábrándulva a csatlakozás első eufóriájából, rájött, hogy igazából nem számíthat jóindulatra, így a különböző hatalmasokhoz való dörgölődzés helyett (gondolom inkább "mellett") együtt próbálnak egy olyan tömböt alkotni, amely komoly tényezőnek számít saját méreténél fogva is, és ez a tömb sok közös gondolatot és vonást talál a hagyományosan a francia-német tengely ellenpólusaként akciózó britekkel is.
Van még bőven mindenből
Az előadónk azzal nyitott, hogy a fosszilis energiahordozók kora még sokáig fog tartani, persze ez nekünk, megújulós diákoknak "rossz hír", de hozzátartozik az összképhez. Egyik érve emellett az volt, hogy a "hozamcsúcs" még nem következett be, és az azt jelenti, hogy "akkor még megvan a fele"!
A peak oil egyáltalán nem ezt jelenti. Az "olajcsúcs" jelentése az, hogy az egy adott időintevallumban (mondjuk 1 nap) kitermelhető maximális olajmennyiség valamikor tetőzni fog. Ez akkor következik be, ha nagyobb ütemben fogynak ki a jelenlegi kitermelés alatt álló mezők, mint amit az újak nyitása fedezni tud. Azt, hogy ez a jelenség mikor, hogyan következik be, és milyen következményekkel jár, azt sokan sokféleképpen képzelik el. A probléma mindenesetre nem úgy jelentkezik, hogy amikor az utolsó hordó olajat eladták a tőzsdén, és akkor nézünk egymásra, hogy akkor holnap mivel megyünk munkába, ha nem jön a busz.
A másik érv pedig a "nem konvencionális" kitermelés. Trillió-hordónyi olaj és mesés földgázmennyiségek vannak még a földben, például homokkal és vízzel keveredve (Alberta, Kanada), vagy palában, kőzetekben. Tényleg rengeteg van, de ezek tehát nem hermetikusan zárt "üregekben" vannak, amit csak meg kell fúrni, és szívni kifelé. Ezeket a készleteket "hidraulikus repesztéssel", sok vegyi anyaggal, súlyos környezeti beavatkozásokkal, iszonyú mennyiségű víz felhasználásával és veszélyes hulladék termelésével lehet elérni. Meg lehet csinálni, ha elég magas az energiahordozók ára, hogy megérje, de a "fracking" kritikája elég hangos, egyes amerikai államokban már betiltották (Vermont, akiknek nincs is gázmezejük, de tutira mennek), mint ahogy Franciaország, Románia és Bulgária is. Középút nincs, vagy az energiaipari PR szöveget hallod, amely szerint a fosszilis energia új nirvánája köszöntött be, vagy pedig a doomerek lemondó dörmögését, akik szerint ez az egész balhé finoman szólva csúsztatás, egyszerűsítve pedig hazugság.
A "fracking"-gel kapcsolatos egyik aggály, hogy elmérgezi a talajvizet. Ezért sem tudtam mit kezdeni Miklós azon örömhírével, hogy nem-konvencionális gázmezők a Drávamelléken is vannak.
Innen folytatjuk hamarosan, tóriummal, akáccal, karbonkredittel, Magyarország újraiparosításával!
*Ha e a posztokban nem Miklóstól származó adatot láttok, azt az "Erre van előre! Egy fenntartható energiarendszer keretei Magyarországon" című, 2011-es tanulmányból veszem, melynek munkálataiban Sáfián Fanni klímanagykövet is részt vett - tőle kaptam egy példányt - szerkesztését pedig Dr. Munkácsy Béla végezte, akinek a nevét pont az egyik diáktársam említette a napokban, a professzor előadásait megjelölve a megújulók iránti érdeklődésének egyik fő inspirációjaként.
susnyás podkaszt #02
Szemcsés Hangullámokon Megszakadó Vétel #02 by Susnyas Transmissions on Mixcloud
Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel #02 - karbon kid
Ferenczi Atesz Klímanagykövettel beszélgetünk
- a British Council nemzetközi küldetése
- Magyarország és a jegesmedvék
- Porzó Korzó: iniciálé a természettel való kapcsolatfelvétel kézikönyvében
- miért jó társaság egy növény?
- regionális önfenntartás, múlt és jelen harmonikus szintézise
- ökuka
Linkek:
http://www.klimanagykovetseg.hu/
http://kklub.elte.hu/
http://index.hu/video/2012/09/18/evi_harom_mazsa_ezusttel_a_jegesok_ellen
http://en.wikipedia.org/wiki/Four_Big_Pollution_Diseases_of_Japan
Az adásokat tartalmazó posztokat ezen a linken lehet fellelni:
http://susnyas.freeblog.hu/categories/podkaszt
A Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel a késő éjszakai beszélgetős és zenés rádióműsorok hagyományait követi, de változatos rádiós műfaji megoldásokat keverve - a riporttól a montázson át a hangjátékig -invitálja a hallgatót egy 1 órányi és 11 percnyi audiótripre, mától kezdve, minden hónap utolsó napján, vagy teljesen máskor.
Mire jó a podkaszt?
Az odafigyelős rádióműsorok hallgatásának a XXI. században is van létjogosultsága. Sétához, tömegközlekedéshez, bringázáshoz, magányos kutyasétáltatáshoz, diótöréshez, borsófejtéshez, horgászáshoz, takarításhoz, copy-paste melókhoz, vagyis minden olyan tevékenységhez jó, amihez nem kell koncentrált értelmező agykapacitás. Zenék mellett illesszünk podkasztokat is médialejátszó-eszközünkre, és ismerjük meg új oldalairól a világot!
Lesz majd direkt RSS és iTunes link is, ha belenövünk.
doomerek, prepperek, és offgridderek
Sokan várják izgatottan az év végét, hiszen megint van egy divatos dátumunk egy aktuális világvégére: 2012 december 21. Ez most már egy upgrade-elt világvége dátum, mert nem feltétlenül egy végérvényes biblikus apokalipszist ígérnek a hívei, mint az ezredfordulós angst idején, hanem a jóval homályosabb társadalmi spirituális paradigmaváltást jósolják, a maja naptár ciklusai, és Terrence McKenna teóriái nyomán.
Eddig a bulváros-ezoterikus felütés. Ebben a posztban három olyan szubkultúrát, nézetrendszert mutatunk most be, melyek egyre gyakrabban jelennek meg a híroldalakon, de jellemzésük felületes. Ezek az emberek általában gondolnak valamit az emberi-ipari civilizáció hanyatlásáról: az ehhez kapcsolódó viszonyukról kapták neveiket.
A doomer itt nem annak a metálzenei alműfajnak a rajongóját jelenti, amely mélyre hangolt gitárjairól, lassabb tempójáról és súlyos hangzásáról ismeretes, bár a két csoport között nem zárható ki szignifikáns átfedés. Mindenképpen stílusos lenne egy doomer doomer.
A doomerek valójában olyan, félig-meddig, vagy nagyon is tudományos alapra helyezett gondolatmenetet követnek, melyet olajcsúcs-elméletnek neveznek. A "peak oil" lényege, hogy az olajkészletek fogyása, a kitermelés költségessége során jelentkező áremelkedés nem egyenletes, és nem következik belőle egy sallangmentes átállás nem-fosszilis energiahordozókra. Az emberi társadalom olaj-, illetve általánosságban fosszilis energia-függősége olyan mértékű és kiterjedt, hogy a rendszerét képtelenség időben átállítani valami másra, különös tekintettel arra, hogy az átállási törekvések marginálisak. Ez a folyamatosan emelkedő fosszilis energiafogyasztási igény pedig lokális válságjelenségekhez vezet. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar például különösen sebezhető ebből a szempontból, ami gyorsan ellátási zavarokat, kieséseket okoz majd, nem beszélve a logisztika üzemanyag-igényéről, ami miatt kiürülhetnek a többnyire külföldi termékeket forgalmazó szupermarketek polcai. De az előző generációs atomerőműveket sem lehet egyszerűen leállítani külső generátorok működtetése nélkül, így ezekre is különös figyelmet kell fordítani. Ezen jelenségek eszkalációja, egymást erősítő hatása során relatív gyors lefolyású globális leolvadás következik be: ez az amit "Mad Max Szcenárió"-ként szoktak leegyszerűsíteni, a klasszikus antiutópia nyomán. Éhínség, polgárháborús helyzetek, többfrontos nemzetközi konfliktusok korszaka jön, a világgazdaság bedőlése után a politikai rendszerek is irrelevánssá válnak, az emberek elsődleges időtöltése pedig a saját, és szerettei biztonságának védelme lesz. Ez tehát egy színes, szélesvásznú globális katasztrófa-forgatókönyv.
Sok olajcsúcs-hívő nem tartja magát doomernek, mert nem akarják pontos jövőkép leírásával vátesznek láttatni magukat, és nem is ragadtatják magukat olyan becslésekre, hogy ez az Összeomlás mondjuk öt, tíz, vagy ötven éven belül következik be, és pontosan hogyan zajlik majd le, pusztán azt állítják, hogy a jelenlegi technológiai közegünk fenntarthatatlan, és azt kellene kitalálnunk, hogyan tudjuk ezt a sok, körülöttünk dolgozó gépet lekapcsolni addig, amíg megoldjuk a számos problémánkat, a világgazdasági anomáliáktól kezdve az erdők, vizek és talajok elszennyezéséig.
Ám nyilvánvalóan ennek az ellenkezőjét tesszük. Továbbra is a gazdasági növekedés serkentését tekintjük elsődleges célunknak, hogy azon keresztül "munkahelyeket" teremtsünk, és az adókból jóléti rendszereket, oktatást, egészségügyet működtessünk: attól a pénzrendszertől várunk megoldást, amely ebbe a slamasztikába juttatott minket. Amíg az eltárolt napfény, azaz a fosszilis energia elérhető, addig maximális kapacitással fokozzuk a kitermelését és felhasználását, mert megtehetjük. A következetes doomer szerint a németek atomstopja és megújuló energia-fejlesztési erőfeszítései, néhány mintaprojekt és önellátó falu nem jelent kiutat globálisan, mert mindez kevés. És egyébként sem tudunk még egy napelemet sem összerakni olaj nélkül.
Az olajcsúcs-elmélet hívei éppen ezért rezíliens helyi közösségek létrehozását és erősítését szorgalmazzák, melyek átvészelhetik a globális ellátórendszerek leolvadását. Ha az egészen közeli múltban jól működött a helyi önellátás, legyen szó energiáról, élelmiszerről, vagy ruházatról, akkor biztosan képesek lennénk most is erre, mint ahogy számtalan példa van már ilyen kezdeményezésekre szerte a világban, és hazánkban is.
A "rezíliens helyi közösségekről" valószínűleg teljesen más fogalmai vannak a preppernek. A prepper az az archetípus, aki a tágas, amerikai tájban épült kétszintes faházában konzervet, lőszert és gyógyszert halmoz fel, fallal körülvett kertjét művelgeti, és különösebben nem érdekli, hogy a zuhanó fekália zombi apokalipszis, világméretű vírusfertőzés, atomháború, vagy élelmiszer- és energiaválság formájában fog ráesni a ventillátorra: az az egy tuti, hogy ő készen áll rá. A posztapokaliptikus kultúra jól ismert alakjai ők, akik időközben valósággá váltak, ott és úgy, ahogy számítani lehetett rájuk, de annyira, hogy saját filmsorozatot is kaptak a National Geographictől, úgyhogy szériában lehet ismerkedni velük, az északi-tengeri rákhalászok és a mocskos munkákból élőkről szóló műsorok között. A sztereotípia minden szinten megáll: a prepper többnyira egoista seggfej, aki mindenre lőni fog, ami mozog, ha az nem fehér, nem keresztény, és nem köszön előre - legalábbis a helyenként olykor demagóg, újbalos Le Monde Diplomatique riportjának írója szerint, aki riasztónak találja a prepper blogokon uralkodó elidegenedő hangokat, a "felkészületlenekkel" szembeni elhatárolódást, a félelemre alapozott filozófiát. Az írást azzal együtt is melegen ajánlom, hogy a Doomsday Preppers epizódjaiban megismerhető arcokról szóló összefoglalókat lapozgatva úgy tűnik, a kép azért ennél jóval vegyesebb.
Az offgridder hasonlít a prepperhez, önellátásra és szabadságra törekszik, talán kissé kevésbé militáns, és nem kifejezetten "menekül" a globális válságok elől, hanem csak természetközelibb, fenntarthatóbb és közösség-központúbb életet szeretne élni. A jellemzően városlakó életformából kitörni vágyik, és fizikai értelemben is a természetes helyeket preferálja, életéből pedig szeretné kivezetni a modern társadalomban élő egyéneket behálózó digitális, virtuális és bürokratikus hálózatokat. Innen a név: off the grid, azaz a rácsozaton (hálózaton) kívüli. Jellemző, hogy a jelenségről magyarul én a Velveten láttam először írást, az Indexen megszokott, yuppira optimalizált, fintorgó-gúnyolódó hangnemben, és a bulvárnak megfelelően meglehetősen felületesen.
Persze nem kell átkelni az óceánon ahhoz, hogy elhagyjuk a rácsot, sőt. Az offgridderek többsége nem egzotikus, mesterséges paradicsomokba vonul el a bolygó legjobb klímájú pontjaira, hanem kapcsolatot akar fenntartani az addigi életével, rokonaival, barátaival és a saját kultúrájával.
"Helykereső", "Városelhagyó"..., nem kell hozzá komoly levezetés, hogy azt állítsuk, az offgrid mozgalom nagyjából megfelel az ökofalu-kezdeményezéseknek, melyek itthon például az Élőfalu Hálózatban szervezetten is megtalálhatók, s amelynek tagja a Velveten is mellékesen megemlített Gyűrűfű. A következő posztokban még sokat fogunk foglalkozni velük.
karbon kerekasztal 2012 - második rész
A Klímanagykövetség újabb húzása a Karbon Kerekasztal 2. megrendezése volt, ott voltam én is. Kétrészes, szubjektív helyszíni riport második része következik (itt az első rész). Néhány pillanatkép:
- reggelizni Budapesten: már nem reménytelen
- miért nem fontos a klímavédelem
- speed dating: tematikus ismerkedés
- kapás wellness vagy éhséglázadás?
Az első szünetben Zsargó Szilvi klímanagykövet elsütötte az egyik fogást, amit az EEC tréningen tanultunk: mindenki álljon fel, és a megadott témában beszélgessen el az első olyan emberrel akit nem ismer, 2 percben, mindez 3 váltásban ("mikor szedtél utoljára gyümölcsöt / milyen közlekedési eszközzel érkeztél ide / hol vásárolsz élelmiszert" volt a három sorban feldobott kérdés). Nagyon jó eszköz a hallgatóság felrázására és remek kapcsolatépítési platformot ad, az unalmas "ki vagy, honnan jöttél, mi a véleményed a hallottakról" típusú konferencia-smalltalk átugrására.
Rosta Gábor következett, akiről már sok szó esett nálunk is, mivel ő a Városi Tanya c. városi kertészkedési gyorstalpaló könyv szerzője, és ő hozta össze az idén tavasszal termőre forduló I. Kispesti Kert nevű közösségi kert projektet, amely az első igazi "profi" kert abban az értelemben, hogy jogilag minden apró részlet ki van dolgozva, és szilárdan szervezett a közösségi élet. Ő egy igazi garbós, láncdohányos urbánus értelmiségi, aki régebben vállalati kríziskommunikációs képzéseket tartott, és a válságtörténelem tanulmányozása során jutott el az amerikai városi kertek történetéig. Onnantól csak ezzel foglalkozik, volt Vodafone Angyal is a kertprojektek révén, jelenleg a kispesti kert első évéről ír könyvet és a további kertek előkészítésén dolgozik. Rosta informatív-szórakoztató előadása is ezt az első évet járta körül, amellyel kapcsolatban csak annyit emelnék ki, hogy a suli mellett, a tízemeletes panelházak szomszédságában kiépült kertről szóló prezentáció fotóin egy ízig-vérig Kelet-Európai színtér (a nyugdíjasok, a kisgyerekek, a polgármester, az erőművész) bontakozik ki előttünk, de annyira szerethetően, hogy keblemre ölelném az egészet.
"Biofília" - Az az érzületcsoport, mely természetes környezetben, növények társaságában végzett tevékenység közben ébred az emberben, s mely nyugtató, stresszcsökkentő hatású, javítja az összpontosítás képességét. A csoportos kerti munka fokozza a résztvevők toleranciáját, lehetőséget nyújt kapcsolatteremtésre, és fokozza az önbecsülést az egyszerű, megkérdőjelezhetetlenül "értelmes" (hiszen a munka eredménye folyamatosan szemmel követhető a növények gyarapodásában) cselekvés végzése miatt. Ez Pál János, a Levegő Munkacsoport képviselőjének előadásából derült ki, amelyben intézményi kertek (büntetés-végrehajtási intézet,iskolák) esettanulmányairól mutatott be néhány diát. Idézte Roger Ulrich 1984-es tanulmányát, amely szerint azok a páciensek, akiknek az ablaka kertre, természetes tájra nézett, hamarabb gyógyultak, és kisebb volt a fájdalomérzetük. Az előadásból kiderült az is, hogy Bojár Gábor, a Graphisoft elnök-vezérigazgatója egy interjúban a Graphisoft Park feltűnően sok zöld felületének karbantartását olyan extra költségnek nevezte, mely a munkahelyi környezetre gyakorolt jó hatása miatt térül meg.
Rosta is és Pál is levonta azt a tanulságot, hogy minden ilyen projekthez kell egy bennfentes. Valakit mindig meg kell fertőzni az eszmével, aki belülről, a hivatali oldalról tudja tolni az ügyet.
A délutáni kerekasztal-beszélgetések tanulságosak voltak, de ezek valóban csak akkor levonható tapasztalatok, ha jelen vagyunk rajtuk, így én csak két sztorit emelnék ki (én a három alaptéma közül a városi kertek témáján voltam jelen, mert én képviseltem a konferencián a GrundKertet). Az első a Kapás Wellness. Az úgy volt, hogy egy csapat városi fiatal egy faluban leszüretelte egy öreg néni összes gyümölcsét, cserébe megfelelő részesedésért a terményből. Persze mindenki baromi jól érezte magát, mert hát ez egy jó buli. Úgyhogy elkezdték megszervezni az újabb és újabb bevetéseket, és kifejezetten keresik az öregeket, akiknek a kertje egyre romlik, mert már nem úgy mozog, mint hajdanán. Nem nehéz ilyet találni a magyar vidéken. Én ezt a Timur és Csapatában olvastam utoljára úgy 12 évesen, és azóta romantikus vágyálmom egy hasonló altruista titkos akciócsoport létrehozása.
A másik, hogy Rosta Gábor is úgy fogalmazott, mint a gazdasági sajtóban lehetett olvasni itt-ott, hogy az "arab tavasz" forradalmai nagy részben aszály kiváltotta éhséglázadásokként is értelmezhetők. Ebből egyrészt az következik, hogy az idei összesített termésátlag alacsony szintje miatt (tele a média a témával) a következő tavasz is nehéznek bizonyulhat olyan helyeken, amelyek egyre közelebb esnek az első világ országaihoz. Másrészt pedig az, hogy a városban létesített haszonkertek, és a várost körülvevő területeken termelő gazdák és a városlakók közvetlen kereskedelmének elősegítése nem hippi hülyeskedés, nem a múltba fordulás, hanem innováció. Ha esetleg valamilyen hi-tech utópia vár ránk a 2050-es években, annak is része lesz ez a trend, ez az irány. Egyszerűen elemi szükségszerűségek hajtják a modern társadalmat afelé, hogy egy kicsit közelebbi kapcsolatba lépjen a természettel annál, ahogyan azt az elmúlt 2-3 évszázadban helyesnek gondolta. Eltévedtünk a homokvárunkban. Ideje, hogy hazatérjünk anyánkhoz, és folyton törekvő elménk zakatolása helyett kicsit odafigyeljünk ősi bölcsességére.
susnyás podkaszt #01
Fontos hírrel szakítjuk meg a postflow-t: elkészült első podcastunk, azaz internetes rádióadásunk!
Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel #01
- Hegyalja Fesztivál, egy nem szokványos helyszíni riport
- a kerekudvari kaland: egy elhagyott jászsági kastély felderítése
- hogy működik az elbirtoklás?
- világirodalom és postrock
- vidékfejlesztési öko-flesselés Torockó várának ormán
Itt lehet gombnyomásra meghallgatni:
LETÖLTÉS mp3 formátumban itt.
Az adásokat tartalmazó posztokat ezen a linken lehet fellelni:
http://susnyas.freeblog.hu/categories/podkaszt
A Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel a késő éjszakai beszélgetős és zenés rádióműsorok hagyományait követi, de változatos rádiós műfaji megoldásokat keverve - a riporttól a montázson át a hangjátékig -invitálja a hallgatót egy 1 órányi és 11 percnyi audiótripre, mától kezdve, minden hónap utolsó napján.
Mire jó a podkaszt?
Az odafigyelős rádióműsorok hallgatásának a XXI. században is van létjogosultsága. Sétához, tömegközlekedéshez, bringázáshoz, magányos kutyasétáltatáshoz, diótöréshez, borsófejtéshez, horgászáshoz, takarításhoz, copy-paste melókhoz, vagyis minden olyan tevékenységhez jó, amihez nem kell koncentrált értelmező agykapacitás. Zenék mellett illesszünk podkasztokat is médialejátszó-eszközünkre, és ismerjük meg új oldalairól a világot!
Lesz majd direkt RSS és iTunes link is, ha belenövünk.
A Nagy Szopás
Természetesen választhattam volna egy sokkal “értelmesebb” Dmitry Orlov blogposztot is az első olyan alkalomra, amikor szinte másodközlöm egy bejegyzését, hiszen gyakorlatilag mindegyik posztja érdekes és egyben szellemileg üdítő volt számomra, amióta olvasom.
De ez a (z egyébként vendég-) poszt, annyira szellemes, és - heti rendszerességgel jelentkező - írásaival ellentétben, a mai internetfogyasztási szokásokhoz illeszkedően olyannyira nem egy “hosszú”, esszé jellegű okfejtés, hogy nem tudtam kihagyni.
Kezdjük egy személyes kitérővel. Körülbelül 10 éve bizonyos rendszerességgel megfordulok egy társaságban, ahol jellemzően értelmiségi, mondjuk úgy, “underground kreatívok” (zenés, színházi, filmes közeg) gyűlnek össze mindig egy adott helyen egy asztaltársaságban, ahol természetes módon kerekasztal-beszélgetések alakulnak ki, néha egy-, néha több szálon. Ezeknek a beszélgetéseknek voltak már nyomai ezen a blogon is. A társaság egyik fő debatőre Álmos. Álmos valamikor jó régen, fogadott D.-vel abban, hogy 5 éven belül bekövetkezik valami, amit ő úgy jellemzett, hogy “A Nagy Szopás”. A Nagy Szopás jelenthet természeti-, társadalmi-, gazdasági összeomlást és ezek keverékét (mivel minden mindennel összefügg, ezért ezek valamilyen elegyéről érdemes csak beszélni, ezért is veszélyes gyakorlat túlzott hangsúlyt fektetni az olyan, egyenként camera-ready és egyszerűen befogadható, definiálható válságjelenségekre, mint “globális felmelegedés”, vagy “munkanélküliség”, vagy “fajpusztulás”, vagy “élelmiszerár-emelkedés” tudva azt, hogy ezek valójában összefüggnek és világosan látható minták utalnak az összes ilyen válságjelenség együttesének okaira és az ellenlépések lehetséges irányaira). Miután bolondságnak és álomvilágban élésnek minősítették állítását, kijelentette, hogy ezer dollárt (pontosabban annak megfelelő értékű aranyat, aznapi árfolyamon) tesz amögé. Az egyik férj azonnal visszalépett, ám a másik belement a fogadásba. Howard kidolgozta a fogadási szerződést írásban, mely teljes egészében olvasható a hivatkozott bejegyzésben, de a pro forma részleteket lehagyva az (amerikai!) “összeomlás” definíciójának elemeit, vagyis a fogadás konkrét tárgyát mi is közzétesszük: Tehát, a 10 éven belül bekövetkező “összeomlás”-nak maradéktalanul tartalmaznia kell az alábbi elemeket: 1. A tőzsde egy a 2008-asnál súlyosabb visszaesésen esik túl. 2. Több nagybank elbukik. A Szövetségi Betétbiztosító képtelen lesz a betétesek kompenzálására. 3. Az elektromos áramhálózat számos esetben hibásodik meg regionális szinten, az ebből következő hatások súlyos csapást mérnek a kereskedelem működésére. 4. Súlyos fennakadások jelentkeznek a nemzeti üzemanyag-ellátásban, némely probléma ezek közül világpolitikai gyökerű. 5. Az internet növekvő gyakorisággal válik működésképtelenné, katasztrofális kereskedelmi visszaeséseket okozva. 6. A légiközlekedés a tömegek számára elérhetetlenné válik. A szállítás jóval kezdetlegesebb formátumokra vált vissza, jellemzően átlagosan sokkal rövidebb távolságokon. 7. Számos iskolát és egyetemet bezárnak. A felsőoktatás régi üzleti modellje alkalmatlanná válik a rendszer fenntartására. Számos fiatal fog kényszer hatására a túléléshez sokkal inkább alkalmas alapvető szakértelmeket adó képzéseken részt venni. 8. Sok foglalkozás megszűnik. A financiális és IT szektor lényegében felszámolódik. 9. Az élelmiszerellátás majdnem mindenki számára elsődleges kihívássá és problémává válik. Széleskörű lesz az éhezés és az alultápláltság. Az ellátási láncok lokális szintre esnek vissza, a boltok polcai folyamatosan, gyorsan ürülnek, eközben elterjedté válnak a konyhakertek. 10. Nagyon kevesek fognak bármit is érezni a fennmaradó amerikai politikai rendszer iránt a keserves megvetésen kívül. A rendszeres választások minden regionális szinten alkalomszerűvé válnak, sok polgár valamilyen nem-választott vezetést fog elismerni, beleértve akár katonai jellegűeket is, a választott tisztviselők helyett, melyet logikus választásnak éreznek majd a választott tisztviselők gonosztetteinek támogatásával szemben. Így ha valaki legközelebb A Nagy Szopásra akar fogadni, ezek a (z USÁ-ra érvényes) kondíciók jó kiindulást jelenthetnek számára! Persze, ezek Howard definíciói, és az ő fogadása, nincsenek kőbe vésve. E pontok között is találni olyat, amelyek nem elég egzaktak ahhoz, hogy egyértelmű kondíciók legyenek. Sőt, bizonyos szempontból egyik sem az, mert nem számszerűsítenek szinte semmit. De, ahogy Orlov a felvezetőjében írja, arra alkalmas lehet, hogy elindítsunk egy potenciálisan tanulságos vitát a világban körülöttünk zajló folyamatokról olyan ismerőseinkkel, akik a “biztosan minden legalább ugyanilyen jó lesz még nagyon sokáig” - elméletet tekintik világképük alapjának.
Persze ez a beszélgetés és fogadás egy kocsmai hangulatú, füstös közegben hangzott el. Nem tudom azt sem, hogy hány éve, könnyen lehet, hogy az 5 év már lejárt. Mint ahogy azt sem lehetne egyértelműen megállapítani, hogy “A Nagy Szopás” bekövetkezett -e már, vagy még mindig csak lopakodik felénk, hiszen nem rögzítették a felek a pontos definíciókat, így ha D. és Álmos visszatérne a témához, bizonyára egy újabb remek vita tárgya lehetne közöttük az a kérdés, hogy ki nyerte a fogadást. (Szerintem egyébként D, mert Álmos valamilyen apokaliptikusabb, sokkszerűen jelentkező forgatókönyvre gondolhatott, mint a jelenleg zajló, “hosszú vészhelyzet”-nek nevezett, többdimenziós világválság.)
Howard, Orlov vendégposztjának írója egy, a fentinél kissé kevésbé oldott társasági helyzetben zajló társalgás során került hasonló narratív kontextusba: három házaspár közös éttermi vacsoráján. Az egyik pár egész este azzal büszkélkedett, hogy milyen jól megy a szekerük, és hogy mekkora a fellendülés így, a válságból kifelé jövet, míg Howard mindezt megelégelve kijelentette, hogy az Egyesült Államok súlyos gazdasági összeomlást fog átélni 10 éven belül. Ezt eléggé rosszul vette le az IT szektorban és a légiközlekedésben érintett pár. Howard vétett az etikett ellen. Ám, ahogy ő fogalmaz: “Miért kellene az ő öntelt tagadásukat elfogadnunk egy udvarias vacsorabeszélgetés elemeként, amikor a helyzet realisztikus értékelése, illetve mások figyelmeztetése a jövő várható eseményeire már önmagában antiszociális magatartásnak minősül?”
karbon kerekasztal 2012 - első rész
A Klímanagykövetség újabb húzása a Karbon Kerekasztal 2. megrendezése volt, ott voltam én is. Kétrészes, szubjektív helyszíni riport következik. Néhány előzetes pillanatkép:
- reggelizni Budapesten: már nem reménytelen
- miért nem fontos a klímavédelem
- speed dating: tematikus ismerkedés
- kapás wellness vagy éhséglázadás?
"Újságkínálat", ez a kifejezés villanyozott fel először Saás Petra (a név! mindig figyeljetek oda a névre) előadásában. Petra, mint jelenség, maga volt a négyzetre emelt ökotudatos hipszterség. A vendéglátásban tevékenykedő budapesti vállalkozó, aki korábbira cserélte előadásának eredeti időpontját, mert vizsgálatra mentek ők a gömbölyödő hasában rejtőző pocaklakóval, hogy adjunk egy Díványos gellert is a stílnek.
Mert, hogy az újságkínálatot is nem elhanyagolható tényezőnek állítja be az általa vezetett reggelizőhely sikerében. Elérzékenyültem, nálam a reggelizve újságolvasás egy sosemvolt aranykort idéz, főleg, ha minőségi lapokat lehet nézegetni. Ezen a helyen olyan, szerves alapanyagú, eldobható evőeszközkészlet van, ami kifejezetten gondot okoz a műanyagfeldolgozónak, ha véletlenül belekerül, tehát a Fruccolában nem szabad szelektíven gyűjteni. A hely koncepciója egyébként annyi, hogy csak természetes anyagokat használnak, nincsen műkaja. Ennek megfelelően, mint azt mindig megírja a gasztrosajtó is, a megfelelő minőségű alapanyag beszerzése az egyik legnagyobb kihívás ma Magyarországon. Talán érdemes lenne a Szatyorral összefogni? Meg az is eszembe jutott, hogy a város rengeteg, bérlőre hiába váró, üvegfalu irodában kiváló melegházi kertészkedést lehetne folytatni. Igaz, a sokszázezer kiadó négyzetméterrel elsősorban a hajléktalan-kérdést lehetne és kellene enyhíteni szerintem először is leginkább - bár, a hajléktalanok akár kertészkedhetnének is, ha már a Duna Tower tizennegyedik emeletére sodorta őket az élet.
Az előadáshoz egy a közönség soraiban helyet foglaló kérdező adta a hozzáadott értéket, mint élelmiszeripari multi a természetazonos aromát: ha csak bio-tisztítószereket alkalmaznak a konyhán, akkor hogyan birkóznak meg az ÁNTSZ-szel? Ő ugyanis a fitnesstermében gőztisztítót használt, és hiába szerzett be független laboratóriumoktól igazolást arról, hogy a súlyzók, padok, vécécsészék és zuhanyzók tisztábbak annál a mértéknél, amelyet hagyományos suvickolással értek volna el rajtuk, így is megbüntették őket hatalmas összegekre. (Apró szinkronicitás, hogy ugyanaz a cég mérte ki nála a tisztaságot, akik a GrundKert talajmintáját is bevizsgálták) A válasz egyébként semmilyen nagy megfejtést nem hozott, csak bízni kell a jóindulatban és kooperatívnak lenni a hatóságokkal. Hm.
Vajda László következett, akit "Közös Agrárpolitika-szakértőnek" konferáltak fel tagtársaim, amit én pontatlannak gondoltam, mivel ő az EU Koordinációs és Nemzetközi Főosztály vezetőjeként nem igazi szakember a témában. Előadása arra azonban valóban jó volt, hogy a laikusokkal megismertesse azt a tényt, hogy az ipari mezőgazdaság káros hatásai (fajpusztulás, vízszennyezés, talajerózió, munkahely-csökkenés) "Brüsszelben" is ismertek, és a következő költségvetési ciklusra (2014-2020) komoly szándék a KAP "zöldítése", amely Magyarországon például a biotermelésbe bevont területek nagyságának növekedését jelentheti. Arra azonban már nem tért ki, hogy gyilkos lobbiharc zajlik a KAP javasolt módosításai mellett és ellen, és, hogy ez a küzdelem hogyan áll. (Erről hamarosan újabb poszttal jelentkezünk, a Susnyás korábbi cikke a témában: Közös Agrárpolitika, avagy az agrárkapitalizmus szelleme )
"Nem cselekedhetünk csak a klímaváltozás ellen. Az uralkodó kultúra megváltoztatására van szükség." A klímavédelmi diskurzus olyan gyenge lábakon áll, mint olvadó jégtáblán egyensúlyózó jegesmedve, ezt én is így gondolom, és az a hatása, hogy az emberi tevékenység hatására bekövetkező klímaváltozás hívei és ellenzői tépik egymás torkát egy olyan majdnem marginális kérdés miatt, hogy most mi a helyzet a szén-dioxiddal, miközben a bolygó bioszférája toxikus sokkban szenved a műanyagoktól, vegyszerektől és egyéb, egyértelműen ipari eredetű szennyezésektől, az időjárási jelenségek pedig rekordokat döntenek - mindegy, hogy pontosan minek a hatására. Takács-Sánta András a kiskozossegek.hu képviseletében a lokális társadalmak visszaerősítését látja szükségesnek, mert így lehet az értékrendeket globálisan megváltoztatni - érdekes, hogy ez gyakorlatilag egy technokrata leirata annak a gondolatkörnek, amelyet a spirituális vonaltól szoktunk hallani, az emberi tudatosság szintjének növelése kapcsán ("TSA" egyébként főleg az ELTÉ-ről ismert óraadó, így került a meghívottak közé).
A folytatás itt olvasható.
The Story of Stuff
A "Story of Stuff Project" életünk hétköznapi tébolyainak ad egy kis reflektorfényt, azonosítja a problémát, és megoldást kínál a végén, vicces, szellemes, szinte pálcikaemberes animációs filmek formájában, nem irritáló narrációval.
Én két videót néztem meg back-to-back, végig, unatkozás nélkül, a kozmetikai szereset és a palackozott vizeset.
A cucc (heh) amerikai, ez mind stílusban, mind szabályozási háttérben fontos így előrebocsátani. Ott nem olyan kiépült a fogyasztóvédelem mint nálunk. (Ezért fasság brazil szójából előállított tápon nevelt disznó húsát magyarként forgalmazni, de ez egy teljesen más történet)
A szájton van blog, social media, sajtóközlemények, szóval oda van téve rendesen az egész háttere is.
Porzó Korzó
Tavasszal tagja lettem a Klímanagykövetség Egyesületnek, akiket az EEC tréning révén ismertem meg, néhány más inspiráló budapesti EEC-s magyarral együtt.
Aztán sokmindent nem csináltam velük együtt, mert jött a vizsgaidőszak, aztán a nyár mélye.
Egyik projektjük keretében Budapest környéki árvaházak kertjeiben létesítettek veteményeseket, adtak kezdő lökést. Gondolom nem kell magyarázni, ebben mi a jó, de ha mégis: a kertészkedés erősítheti a bentlakók közösségének kohézióját, értelmes foglalatosságot ad a szabadidőre, és akár a kajaköltséget is szignifikánsan leviheti.
A Porzó Korzó egy "figyelemfelhívó" illetve köztérhasználati projekt, a lényege, hogy fából ácsolt installációkon, drótkötelekre feszített kaspókba teszünk növényeket, tematikusan, minden installációban más jellegű növényekkel, melyek egyetlen közös jellemzője (növény mivoltukon kívül), hogy a hétköznapi életünkben gyakran találkozhatunk velük feldolgozott formában, mint gyógyszeradalék, ruhanemű alapanyaga, vagy energiaforrás.
Egy ideje teljesen érdektelenné váltam mindenféle, kommunikáció révén világot jobbítani akaró tevékenységgel szemben. Igaz, az avaaz felhívásai közül alá szoktam írni a szimpatikusakat, és érdeklődéssel figyelem az Occupy dolgait, de egy ideje nyüstöl a gondolat, hogy a "pofázás", ahogy becézni szoktam ezt a dolgot, már rég lejárt lemez, én most már kizárólag cselekedni vagyok hajlandó, és ennek keresem a lehetőségeit... nem túl nagy hévvel, de legalábbis nyitottan.
Ugyanakkor úgy állok hozzá egyesületi keretek között, hogy be kell szállnom azokba a projektekbe is, amelyek engem nem annyira motiválnak, mert majd mások is fogják tolni ugyanúgy azokat is, amelyek meg az én szívemhez állnak közel.
És hát azt is lehet cselekvésnek venni, ha tűző napon, 46 fokban, a Városház irdatlan aszfaltudvarán tűzőgéppel és csavarhúzóval segítem az egyesület munkáját. Ezen a remek pillanatban elkapott fotón éppen az árnyékban hűsölök, a csavarozás és tűzőgépelés szünetében.
Itt van még sok werkfotó.
Ezen kívül az energianövények ismertetőszövegeinek megírásában vállaltam részt.
Egyébként egy ilyen projekt létrehozásához olyan szereplőkkel kell tárgyalni, mint az V. kerületi önkormányzat, a Fővárosi önkormányzat, vagy a Főkert. Sok tapasztalatot és tanulságot ad már csak a levelezőlista követése is. Van valami megnyugtató abban, amikor környezettudatos fiatalok nem pénzért, együtt dolgoznak valamilyen cél érdekében, amiért szerintük érdemes. Olyan mint, mondjuk, gyümölcsfa árnyékából nézni, ahogy építik a fészket a fecskék. Aztán néha kivágódni egy-egy csőrnyi sárért.
A Porzó Korzó installációi ezen a térképen találhatók meg könnyedén.
Ez pedig egy gyűjtés a megjelenésekből:
http://index.hu/belfold/budapest/2012/07/10/porzokorzo/
http://tv2.hu/tenyek/video/novenysimogato-a-belvarosban
http://kosullo.tumblr.com/post/26482362743/natur-kenderkotellel-kocsanyos-tolgyhoz-kotozni-mindet
http://5.kerulet.ittlakunk.hu/onkormanyzat/120711/simogass-novenyeket-belvarosban
http://www.maesholnap.hu/portal/cikk2.php?idc=20120712-133348&idl=20070925-090858&id2=20051025-163815
http://welovebudapest.com/hu/budapest-aktualis/cikkek/2012/07/11/porzo-korzo-novenysimogato-tanosveny-budapest-belvarosaban
Susnyás Bringatúrák #3 - 60 -> JFSZGY -> SZMKTA
Harmadik, külvárosi-agglomerációs portyánkon, a Csepel-Sziget és Kelet-Pest után egy speciális küldetést hajtottunk végre: elindultunk felfedezni egy elhagyatott kúriát, és a körötte lévő elvadult ligetet, a Jászság mélyén. (Ezzel a helyszínnel foglalkoztunk előző posztunkban)
Hatvanba mentünk vonattal, és onnan indultunk délre, bele a pusztába. Az útról képgaléria látható itt. (nem linkelem most egyesével a képeket, az aláírásokban idézem a poszt megfelelő részeit, néhány kiegészítéssel)
Zsöri ezúttal sem jött velünk az utolsó pillanatban, viszont tervezett nekünk útvonalat. Ennek az első felét nem így teljesítettük, mert eltántoríthatatlanul ragaszkodtam ahhoz, hogy a Zagyva-part mellett zúzzunk le, legalább a regényes nevű Jászfényszaruig, ahol válthatunk aszfaltra, ha már nem bírjuk.
Nem bírtuk. A gáton futóversenyeket szoktak rendezni, ez biztatott, de az ösvények járatlansága miatt keményen, kiállva kellett sokszor küzdeni a rázós és helyenként sűrűn benőtt szakasszal. Mindesetre még éppen járhatónak, bringázhatónak tudom minősíteni a Zagyva jobb partját, de Jászfényszarunál a partról az aszfaltra térni olyan érzés volt, mint amilyen C3PO-nak lehetett az olajfürdő a sivatagi vihar után.
Átgurultunk a hídon, be a faluba, egy fagyi után a mellékutcákra tértünk (itt már a linkelt útvonalat követtük). Egy kissrác odakiáltott, hogy "ugrajtani" jöttünk -e. Nem, de egy kicsit sajnáltam, mert messziről annyira királynak tűnt a jászfényszarui bringapark, félcsövekkel és ugratókkal, hogy a városligeti bmx-es vagányok szivárványt hánynának, ha látnák.
Az Ady Endre utcán aztán irány a végtelen róna, a porfelverős száguldás a nyílegyenes mezőgazdasági utakon. Legalábbis így képzeltem, de a homok néha izgalmasabbá tette az utat. A térkép alapján arra számítottam, hogy művelt táblák mellett megyünk majd a tükörsima semmiben, de nem így volt, alföldi ligetesben haladtunk, árnyékot adó, szép zöld környéken.
Régebben az ilyen utaknak is meglehetett a maguk jelentősége, a makadámkorszak előtt, mert egy nevenincs földút-kereszteződésen is találtunk egy szépen kidolgozott, kőből emelt útszéli feszületet, ami egy emlékhely is volt egyben. Szemben két darab televízió-hátlap, az aljnövényzetben.
Mindig is akartam az Alföldön bringázni, sőt, gyalogosan kirándulni akár. Érdekelt, milyen lehet úgy túrát menni, hogy az emelkedők egyáltalán nem szólnak bele, nem terelgetik az út élményét, csak a saját erőm van, és a táj. Hát, szerintem baromijó így is.
Papíralapú itinerem révén vettük a jobb- és balkanyarokat a kukoricaföldek és ártéri erdők közén, és már ráfordultunk arra a szakaszra, ami a hídhoz vezet, aminek a révén visszajutunk a Zagyva jobb partjára, ahol Jászfelsőszentgyörgy vár ránk, amikor az amerikai függetlenségi háború déli hadseregének gyakorlatába botlottunk. A veteránok nyilván elmenekültek a vereség idején, és itt, a Jászság mélyén készülnek generációk óta a visszavágásra. (Nem készítettünk fotókat korhű egyenruhába bújt, winchesterrel célbalövő katonákról, mert nem ettünk meszet.)
A kúria felfedezése után Szentmártonkátára tekertünk, egy teljesen kihalt főúton, de előtte még kocsma. A kocsma előtt támasztottuk a falat, amikor egyszercsak a Jingle Bells 8 bites dallama harsant fel az utcán, ami egy közös hangon sallangmentesen váltott át a Für Elise-be. Egy régisulis fagyiárus közeledett egy öthengeres tárolóegységgel, mely egy lefűrészelt robogó orr-része helyére volt applikálva, ezzel szállítva a kanonikusan rögzített csokoládé vanília citrom puncs őszibarack választékot, és természetesen sokkal finomabb volt, mint a három faluval arrébb vásárolt Carte Dor brandingelt cucc. Visszaflesseltem 91-be, mint Proust.
Innen eseménytelen volt az utunk, Ká és Zoli Hatvanra kódolt retúrjegyét természetesen nem lehetett érvényesíteni a szolnoki vonalon közlekedő viszonylatra, a 70 fokos belső hőmérsékletű, sötétkék színű MÁV konténerben. Ennyit megért. Az így nyert különbözetet költsék alkesz pályaellenőrök megárvult gyerekeinek nyalókáira.
Kerekudvar újjászületése - majorság eladó
Eljutott hozzánk a hír, hogy egy "kúria-szerű" épületet árulnak tulajdonosai egy kiváló ökológiai adottságú területen, a Jászságban, a Zagyva kanyarulatában. Azt is tudtuk, hogy természetközeli állapotig visszavadult ligetes, mely így jó terepe lehetne permakultúrás gyümölcsészetnek. Rajta található az a hatalmas feketenyárfa, amely megnyerte idén az "év fája" címet. Ennyit tudtunk.
Elmentünk megnézni egy síkvidéki, porfelverő, csendes falvak hátsó utcáin veretős bringatúra keretében, melynek részletei a következő posztban lesznek olvashatók.
Most pedig Kerekudvarról, a Gosztony-kúriáról.
A szikár tények:
- 3,5 ha alapterület
- besorolása nem mezőgazdasági (nem jegyeztem fel, hogy pontosan mi most, még utánanézek, de lehet rajta építkezni)
- a területen 5 épület van, ezek közül 3 nagy alapterületű gazdasági épület, melyek egyike hűtőházként működött a közelmúltig
- az egykori kúria-épületben az ötvenes években teheneket tenyésztettek, így állapotuk romos, tetejük beszakadt, falaik épek
- a terület délről a Zagyva által határolt, a fás rész sűrű és teljesen elvadult, enyhén lejtve halad lefelé a folyópartig
- műúton a Zagyván át, hídon megközelíthető, Jászfelsőszentgyörgy és Jászberény között, tehát Budapestnek is még majdnem az agglomerációjában
- északról egy másik gazdaság határolja
- a hajdani uradalmi területnek ez csak egy része, déli ficakja
- áram van
- a terület egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy 810 méteres mélységben termálvíz, 690 méteren pedig ásványvizes rétegek húzódnak alatta
- Irányár: 280 millió forint, 8 ezer forintos négyzetméterár.
+1: Kerekudvarról készült egy minden részletre kiterjedő szakdolgozat, melyet elérhetővé tettem itt.
Képgalériánkhoz katt ide.
Saját benyomásaim:
Ár/érték
Kezdjük a legrelatívabb és egyre illuzórikusabb, de mégis még ma is kétségkívül legfontosabb tényezővel, az árral.
280 millió forintot súlyos tévedésnek éreztem, mert nem tudtam azonosulni a tulajdonos érvelésével, mely szerint 8000 Ft/m2 az jó ár a telekért, és az épületeket "ingyen" adja, annak ellenére, hogy néhány évvel ezelőtt állítólag már ajánlottak neki 200 milliót az ingatlanért.
Mint laikus, felületes keresésekre vagyok utalva összehasonlítási alap tekintetében. Ezek szerint például Pest megyében 5-10-20 millió forintos hektáronkénti áron lehet termőföldhöz jutni, itt van ezer hektár 30 millióért (???), Szolnok mellett, ugyanakkor ez a másik, Zsámbéki igen hasonló ár-érték arányt mutat, ez a kakucsi viszont érthetetlenül olcsó. Néha mintha el lennének számolva a hektár/négyzetméter átváltások, úgy érzem...
Ugyanakkor még ebben az állapotban is százmilliós nagyságrendre rúghat az épületek értéke.
Mivel nem tudok még teljes képet alkotni árak tekintetében, így csak megérzés alapján tudom azt mondani, hogy én egyelőre elég erősnek érzem a 80 millió forintot hektáronként, kérdés, hogy a tulajdonos pontosan mire alapozva tekinti ezt irányárnak, illetve mennyire lenne hajlamos nagyságrendi engedményre.
Lehetőségek:
Számos Európai Uniós és magyar állami forrás áll rendelkezésre kastélyok, kúriák felújítására, rekonstrukciójára, ez közismert, megyei szinten már kapott pozitív visszajelzést a tulajdonos. De a szerintem ennél jóval kedvezőbb fekvésű, zirci Aklimajorba sem tódul a pályázati forrás egyelőre. A tulajdonos turisztikai potenciált emleget, ám a kerekudvari lakóépületek leromlott állapota a teljes, történelmileg hű helyreállítást túl költségessé teszi, viszont valamilyen átmeneti megoldás, az eredeti szerkezet kombinálása hagyományos, tájjellegű építészettel és modern megoldásokkal létrehozhatna valami eredetit, legalábbis az én élénk képzelőerőm szerint. A munkahelyteremtési és egyéb támogatásokkal könnyedén össze lehetne hozni egy kis közösséget, akik a helyszínen tevékenykednek.
A legjobb irány talán a (félig) önellátó ökogazdálkodás lehetne, a felszín alatti vizekkel remek melegházi megoldásokra nyílik lehetőség, mint a szentesi biogazdálkodásokban.
A terület az egykori Kerekudvarnak csak egy része, további részek vannak a szomszédos gazdaság tulajdonosainak birtokában. Így az ingatlan nem annyira szeparált, ahogy azt az első leírás alapján elképzeltem, de ez éppanyira terjeszkedési, vagy kooperációs lehetőség is lehet, mint amennyire a szomszédságnak való kitettséget is jelent.
Kerekudvar - részlet a szakdolgozatból:
"Kerekudvar Jászberény és Jászfelsőszentgyörgy között kb. félúton található. Valamikor virágzó uradalom volt, ma a Zagyvamenti 2001 Rt. és más kisebb cég, magánszemély tulajdonában lévő, leginkább mezőgazdasági célokra használt épületegyüttes. A valamikori majorság a Jászfelsőszentgyörgy és Jászberény közötti Zagyva szakasz baloldalán lévő magas parton épült. Utolsó birtokosuk a Gosztony család volt. „A Zagyva folyó ezen a mintegy 12 km hosszú szakaszon töltés nélkül, mindkét oldalon hol szélesebb, hol beszűkülő dombokkal körülvett árterületen kanyarog. Medre szabályozatlan, ma is megfigyelhető a folyómeder állandó változása. A folyómedret, a víz folyását az árterületekben galériaerdők szegélyezik, ligetes rétek, nádasok, zsombékos, mocsaras területek teszik változatossá. Ez teszi egyedülállóvá a környéket, az ős Zagyva szakasz. Itt még szinte érintetlen a természet – kidőlt öreg fák, sűrű bozótosok, tisztások – minden évszakban nyújt valami különös látványosságot.”[1]
[1] Bolla János 1991. április 15-én kelt levele Ráday Mihályhoz (MTV). Jász Múzeum Kerekudvarról szóló anyaga 1. p."
A teljes dolgozat itt elérhető.
A dolgozat 8. sz. mellékletében a 2-16 pontokra fektetett egyenes út adja az ingatlan északias határát - a délit a Zagyva.
A fotókat Németh Zoltán barátom készítette.
